Századok – 1982

Tanulmányok - Niederhauser Emil: Jobbágyfelszabadítás Kelet-Európában 562/III

566 NIEDERHAUSER EMIL Az adott jobbágyrendszer fennállt, sőt úgy-ahogy működött is. (Nevezzük az egyszerűség kedvéért jobbágyrendszernek, még azokban az esetekben is, amikor jogilag a parasztok nem voltak jobbágyok, mert a jogi finomságokat kevésbé észlelték, mint a szolgáltatások súlyát.) Úgy-ahogy, ez lényeges mozzanat. De az államhatalom mindenütt igyekezett biztosítani ezt a működést, törvényekkel, rendeletekkel, igazságszolgáltatással, ha kellett, fegyveres erővel. Az uralkodó osztály számára ez a rendszer már évszázadok óta biztosította létét, gazdasági és ebből fakadó politikai hatalmát, még akkor is, ha ezt az utóbbit ténylegesen az abszolút uralkodó tartotta a kezében. Miért került sor bármiféle változásra ebben a rendszerben, amely olyannyira megfelelt az uralkodó osztálynak és a hatalom legfelső birtokosainak? Függetlenül attól, vajon csakugyan olyannyira megfelelt-e (a köztudat mindenesetre ezt tartotta), volt néhány tényező, amely a változást sürgette, előbb vagy utóbb kikényszerítette. Az első: a gazdasági fejlődés. A fennálló rendszer már egyre nehezebben biztosította a mezőgazdasági termelés normális menetét. Nagyon világosan látszott, hogy a jobbágyi robot egyre kevésbé elegendő a nagybirtok megműveléséhez, hiszen a jobbágyok rosszul dolgoznak. Az európai mezőgazdasági forradalom vívmányainak a bevezetése, új kultúrák meghonosítása, de akár a vetésforgóra való áttérés is nehéznek, sokszor lehetetlennek tűnt. A parasztok érdektelensége a termelés növelésében jelentős tényezője volt ennek. A parasztság nagy tömege, és ennek tényleges földhözkötöttsége akadályozta a gazdaság egyéb ágainak a kifejlődését. A feudális rendszer bomlásának a jelei fokozódó ütemben kiütköztek anélkül, hogy ennek arányában kibontakozhattak volna az új tőkés rend csírái. Másrészt a legfejlettebb nyugat-európai területek nyomása, Anglia (és Hollandia) után Franciaország átlépése a feudalizmusból a kapitalizmusba, s azután a kapitalizmus fokozatos térhódítása egyéb nyugati országokban egyre erősödő nyomást gyakorolt a kelet-európai országokra, rákényszerítve őket a változtatásra. Más kérdés, hogy ez a kényszerítés olykor fegyveres formákban is történt, és olykor korábban következett be, mint ahogy azt az alig mozduló belső fejlődés szükségessé tette volna. Európai, sőt világjelenségről van itt szó, további kifejtésére még csak jelzéssszerűen sincs szükség. A tőkés átalakulás kívánta meg a mezőgazdaságban is a tőkés termelési mód uralomra juttatását, a parasztság munkaerejének teljes felszabadítását. Ez a jobbágyfelszabadítás alapvető, de alkalmasint a kortársak által a legkevésbé figyelembe vett, a legkevésbé tudatosított oka. Volt egy másik, nagyon is tudatos ok, amelyről azonban a kortársak, különösen az uralkodó osztály tagjai, inkább hallgattak, csak ritkán emlegették. Ez a paraszti elégedetlenség a fennálló helyzettel. A francia forradalom mérhetetlen jelentőségű változásai teljesen reflektált formában nyilván aligha jutottak a parasztok tudomására. Valamit azonban mégis hallottak, különösen ott, ahol a közelben francia csapatok jelentek meg a napóleoni korszakban. Márpedig azok Moszkváig és Dalmáciáig meg az Ión-szigetekig is eljutottak. S ahová nem jutottak, ott is keringtek hírek arról, mi történt másutt. De akár ettől függetlenül is, a parasztok saját helyzete elég okot adott az elégedetlenségre. Ez az elégedetlenség állandóan jelen volt. Jelen volt a robot hanyag végzésében, a hatóságokhoz intézett panaszokban, a szökés — persze, alaposan megszűkült — lehetőségeiben. Jelen volt nyomatékosabb formákban, a szolgáltatások megtagadásában. És jelen volt paraszti fegyveres megmozdulásokban, felkelésekben, igaz, általában csak helyi