Századok – 1982
Tanulmányok - Makk Ferenc: III. Béla és Bizánc 33/I
III. BÉLA ÉS BIZÁNC 49 teljhatalmú úrként lépett fel, félreállította a hatalomból az özvegy császárnét; egykori szövetségeseit: Manuél leányát és féijét börtönbe vetette, ahol 1182 nyarán meggyilkoltatta őket.10 0 Erre az időre esett a Bizánc elleni magyar expanzió újabb szakasza. Nyugati forrásból megtudjuk, hogy 1182-ben „Béla, Magyarország királya Bulgáriában elfoglalta a görögök várait és városait". Nikétasz Khoniatész tudósítása alapján pedig világos, hogy a magyar uralkodó — feltehetően 1182 őszére — birtokába vette a Duna-vonal két fontos bizánci erősségét: Belgrádot és Barancsot.10 1 1183-ban III. Béla kiterjesztette hódításait, amikor — a Nemanja fejedelem vezetésével függetlenségükért küzdő raskai szerbekkel szövetségben — elfoglalta Nist és Szófiát.102 Nyugati évköny azon közlését, mely szerint „Béla, Magyarország királya ismét erős sereggel dúlja a görögök földjét", megerősíti Nikétasz, aki szerint 1183 őszén a bizánci hadvezérek, Alexiosz Branasz és Andronikosz Lapardasz Barancs és Nis városok vidékén harcoltak a magyar uralkodóval.10 3 Szófia magyar kézre kerüléséről rilai Szent Iván életrajzából értesülünk.10 4 A hazai szakirodalomban uralkodóvá lett az a nézet, miszerint e hadjáratokban III. Bélát annak a veszélynek a felismerése vezette, mely Andronikosz részéről Manuél családját, elsősorban II. Alexioszt és az özvegy császárnét fenyegette. Ezért Béla - Manuélnak tett esküje szellemében — nem maradt tétlen, támadásba lendült, hogy Andronikoszt leverje, és a hatalmat Manuél özvegye és fia számára biztosítsa. E felfogás szerint a magyar királynak nem volt célja a hódítás, hiszen a háborút is Manuél özvegye tudtával, annak kérésére indította.1 05 A források azonban ezt a koncepciót nem teljesen igazolják. III. Béla kapcsolatban állott Máriával, az anyacsászárnéval, akit Andronikosz 1182 májusát követően a hatalomból teljesen félreállított. Az özvegy császárné ekkor Bélához fordult, és segítséget kért tőle Andronikosz ellen. Erre vall Nikétasz azon tudósítása, mely szerint Andronikosz azzal vádolta meg Manuél özvegyét, hogy „leveleiben ösztönözte és hatalmas ígéretekkel biztatta Bélát, Ungria [/('. Magyarország] királyát, hogy pusztítsa Barancsot és Belgrádot".106 Nyilvánvalóan arról volt szó, hogy III. Béla - megragadva a konstantinápolyi hatalmi harcok nyújtotta kedvező lehetőséget — bizánci területek meghódítására 1 00 Minderre ld. K. N. Juzbasjan: Klasszovaja borba v Vizantyiji v 1180-1204 gg. i csetvjortüj kresztovüj pohod. Jereván, 1957. 12-28.; Tivlev: i. m. 25-32.; O. Jurewicz: Andronik I. Komnenos. Warszawa, 1952. 92-101.; CM H 243-244.; Iszt. Viz. 332-334.; Hecht: i. m. 10-29.; Brand: i. m. 28-45. ""G 792., N 267. 102 így foglal állást pl. Pauler: i. m. I. 327.; Jirecek 1952. 152.; Jurewicz: i. m. 121.; V. Zlatarszki: Isztorija na bälgarszkata därzsava prez szrednite vekove II—III. Red. D. Angelov. Szofija, 1972. II. 423. - A magyar-szerb szövetséges sereg oldalán harcolt Kulin boszniai bán csapata is. Lehetséges - bár erre vonatkozó adataink nincsenek -, hogy Dalmácia és a Szerémség elfoglalása nyomán az 1180-as évek elején III. Béla hatalma elismerésére kényszerítette Boszniát is (Id. CirkoviZ: i. m. 47., másként vélekedik N. Klaic: Povijest Hrvata u razvijenom srednjem vijeku. Zagreb, 1976. 458. 1.). 1 0 3 G 792.; N 277. ' °'J. Ivanov: Zsityija na szv. Ivana Rilszki. God. na Szof. Univ. inszt. fil. fak. XXXII. 13 (1936) 107. 10s Deér: i. m. 155-156. Moravcsik 1953. 90.; Gy. Moravcsik: Byzantium and the Magyars. Bp., 1970. (továbbiakban: Moravcsik 1970.) 91-92. 1 °'N 267. 4 Századok 1982/1
