Századok – 1982
Tanulmányok - Makk Ferenc: III. Béla és Bizánc 33/I
50 MAKK FERENC tört. Véleményünket igazolja az, hogy a börtönbe vetett özvegyet az újabb bírósági perben Andronikosz mint bizánci „városok és földek árulóját" Ítéltette halálra.10 7 Vagyis Mária az Andronikosz elleni támogatás fejében bizonyos bizánci területekre vonatkozó magyar expanziós igényeket hajlandó lett volna elismerni és kielégíteni. Miután a régens a gyermek II. Alexiosszal saját anyja halálos ítéletét aláíratta, az özvegyet — talán 1182 végén - kivégezték.10 8 A magyar támadás tehát nem tudta útját állni a konstantinápolyi eseményeknek, sőt meggyorsította Manuél családjának pusztulását. Béla seregei 1183 őszén Nis környékén tartózkodtak,1 0 9 amikor Andronikosz - miután szeptemberben társcsászárrá választotta magát — október elején meggyilkoltatta II. Alexioszt, s ily módon Bizánc egyeduralkodó császára lett.110 Ezt követően az Alexiosz Branasz vezette bizánci hadak a magyar csapatokat Belgrád és Barancs vidékére szorították vissza.11 1 1184-ben III. Béla nem indított támadást bizánci területek ellen. Egyesek szerint ennek az volt az oka, hogy Andronikosz és Béla fegyverszünetet kötött egymással. Állítólag erre ösztönözte a magyar uralkodót az, hogy 1184-ben Velence háborút kezdett ellene Dalmáciában.112 A forrásokban azonban semmiféle magyar-bizánci fegyverszünetnek nyomát sem találjuk, s azt is tudjuk, hogy a velencei flotta nem 1184-ben, hanem 1187-ben tett kísérletet Zára visszafoglalására. Más felfogás szerint talán felesége halála tartotta vissza Bélát Bizánc elleni hadjárattól 1184-ben.113 Ez a mozzanat valóban nem hagyható figyelmen kívül, bár Chátillon Ágnes elhalálozásának évét nem ismeijük.114 Véleményünk szerint egyszerűen arról volt szó, hogy egyrészt Alexiosz Branasz seregének 1183—1184 fordulóján elért sikerei, másrészt az 1180 őszétől megszakítás nélkül folyó háborúk okozta megterhelések — melyek alaposan igénybe vehették az országot - a katonai akciók leállítására késztették a magyar királyt. A hadakozásokban beállt szünet azonban nem tartott sokáig. Lehetségesnek tartjuk ugyanis azt, hogy 1185 tavaszán III. Béla - kihasználva a bizánci belviszályok kínálta lehetőségeket — a bizánciak rovására kiteijesztette hódításait a Morava folyó völgyében. Bizánci kútfők ugyan nem szólnak erről, de nyugati források alapján megengedhetőnek látszik e feltevés. Ansbertus Gestájában elmondja, hogy Andronikosz idejében, „miközben Magyarország királya és más fejedelmek a szárazföldön követeltek maguknak összefüggő területeket, Apulia [ti. Szicília és Dél-Itália] királyának hadserege Görögország tengerparti városait pusztította". Másik forrás szerint II. Alexiosz meggyilkolása után számos uralkodó kezdett harcot Andronikosz ellen. „Ugyanis Szicília kiváló királya, Vilmos nagy sereget .. . küldött Görögországba, s elfoglalta Dyrrhakhiont ..., Thesszalo,07 N 268. 10 e N 268-269. - Mária halálát 1182 végére teszi pl. Laurent: i. m. 118.; Hecht: i. m. 29.; 1183 augusztusára datál Jurewicz: i. m. 152. 1 °'N 277. 11 "Hecht: i. m. 29. Brand: i. m. 49. ' 1 1 1184 tavaszán Alexiosz Branasz Barancs vidékéről ment Kisázsiába egy lázadás leverésére (N 280.; Hecht: i. m. 42.; Brand, i.m. 52.) Lehet, hogy ekkor már Barancs ismét bizánci kézen volt. Ehhez ld. J. Kalic-B. Ferjancic-N. Radosevic-Maksimovic: Fontes Byzantini históriám populorum Jugoslaviae spectantes IV. Beograd, 1971. (továbbiakban: Izvori) 153.1.160. jegyz. 112 így véli pl. Hecht: i. m. 44., 75. 113 Moravcsik Gy.: III. Béla és a bizánci birodalom Mánuel halála után. Századok (Pótfüzet) 1933. (továbbiakban: Moravcsik 1933.) 523. 2. jegyz. 114 Városy: i. m. 880.; Deér: i. m. 160.; Moravcsik 1923. 523.; Hóman 1939. 412. Dümmerth D.: Az Árpádok nyomában. Bp.. 1977. 366.
