Századok – 1982
Tanulmányok - Ránki György: Az angol ipari forradalom kérdéséhez 539/III
540 RÁNKI GYÖRGY delem volumene, mind az ipari termelés növekedése a 18. század végéig lépést tartott az angol gazdaság hasonló szektoraival. Ha a gazdasági élet egyes jelenségeit szemlélnénk csupán, akkor nemcsak Franciaországot állíthatnánk Anglia mellé, de a politikailag széttagolt és egészében gazdaságilag elmaradott Németország egyes területeit is, még inkább Hollandiát, melyet a 17—18. században joggal tekintettek par excellence tőkés országnak. Mégis úgy véljük, ha megpróbálnánk akár csak megközelítőleg választ adni arra a kérdésre, hogy miért vált Anglia az ipari forradalom hazájává, akkor válaszunknak a tényezők ugyanolyan komplexitására kell hivatkoznia, mint amilyen komplex folyamatnak magát az ipari forradalmat tekintjük. Egyes tényezőket tekintve mindenütt találkozhatunk Angliánál kedvezőbb esetekkel. Jóllehet, adataink megbízhatóságához férhet kétség, mégsem kétséges, hogy a 18. században Poroszország mezőgazdasági termelése is lényegesen növekedett, — igaz, főleg új földek használatba vétele révén —, hogy a vastermelést tekintve (1718: 110 000 T, 1800: 163 000 T) Oroszország is lépést tartott még Angliával. Tény az is, hogy a spanyol textilipar is állta a versenyt az angollal, és a szász ipari diverzifikáció és export sem maradt el még lényegesen az angol mögött. És mégis, összességében: a gazdaságot, a közlekedést, a nyersanyag-lehetőségeket, a társadalmi nyitottságot, a kapitalista mentalitást egyaránt figyelembe véve, mindinkább világossá válik, hogy az a történelmi előfeltétel, mely valamennyi tényező együtteséből formálódott, sehol sem volt annyira fellelhető, mint éppen Angliában, ahol a tőkés termelési viszonyok kialakítását, a régi keretek eltakarítását az angol forradalom már a 17. században elvégezte. Crouzet ezt a körülményt így összegezi: „valamennyi területet áttekintve Angliában az újítások feltétele sokkal kedvezőbb volt, mint Franciaországban."2 Ha vannak olyan országok ugyanis, amelyek világosan bizonyítják, hogy a kapitalizmus kialakulása és az ipari forradalom távolról sem szinonim vagy egybeeső fogalmak, akkor Anglia példája feltétlen az. A korai - egyes szerzők által kereskedelmi kapitalizmusnak nevezett - jelenség ugyanis Hollandia mellett leginkább itt volt fellelhető, és ha el is fogadjuk M. Dobb3 — Marxra támaszkodó — véleményét, mely szerint az ipari forradalom előtti kapitalizmus a kapitalizmusnak nemcsak korai, de még éretlen szakasza, akkor sem feledkezhetünk meg jó néhány olyan tényezőről, mely már a 17. század második felétől lényeges gazdasági átalakulásra, többé-kevésbé rendszeres gazdasági fejlődésre utal. Az angol történészek közül jó néhányat lehetne felsorolni, akik vagy arra utalnak, hogy az ipar egyre életképesebbé vált már 1750 előtt is, hogy kialakult egy erős kereskedőosztály, vállalkozók rétege, melynek egyre nagyobb befolyása volt az állam ügyeire, hogy forradalmi jellegű átalakulás ment végbe a mezőgazdasági szektorban, hogy a külkereskedelem átalakulását is forradalmi jellegűnek lehet tekinteni.4 Mások a már 1 Ezért nem lehet elfogadni Milward és Saul nézetét, mely szerint „Sem társadalmilag, sem gazdasági szempontból a 18. századi Anglia nem különbözött gyökeresen a többi európai országtól." A. Milward-S. B. Saul: The Economic Development of Continental Europe 1780-1870. London, 1973.30. 3M. Dobb: Studies in the Development of Capitalism. London, 1947. I. iejezet. *R. M. Hartwell: The Industrial Revolution and Economic Growth. London, 1971. 33. Chapter 2.
