Századok – 1982
Tanulmányok - Makk Ferenc: III. Béla és Bizánc 33/I
48 MAKK FERENC miatt vádolta árulással Manuél özvegyét,9 6 akkor jogosnak látszik a feltételezés: a szerémségi területeket III. Béla még Andronikosz konstantinápolyi bevonulása — 1182 május eleje — előtt szállta meg. Valószínűnek tarthatjuk, hogy Szerémség birtokba vétele a magyar király részéről a dalmát foglalással egyazon időben történhetett.97 Ami e hódítások jelentőségét illeti, kétségtelen, hogy a magyar uralkodó igen komoly eredményt mondhatott magáénak. Egészen rövid idő alatt sikerült elfoglalnia azokat a dalmát és szerémségi területeket, amelyeknek birtoklásáért Manuél több évig háborúzott III. Istvánnal. A Bizánc elleni hódító hadjáratokkal állhatott kapcsolatban az, hogy 1181 táján III. Béla idősebb fia, Imre herceg eljegyezte I. Frigyes egyik leányát. A házasság végül is a német hercegnő korai — 1184-ben bekövetkezett - halála miatt nem jöhetett létre,98 de nyilvánvaló célja az volt, hogy a bizánci akciók idején nyugatról fedezze magát a magyar király.9 9 A Kisázsiában és a Balkánon elszenvedett külpolitikai kudarcok jelentős mértékben hozzájárultak Bizáncban az uralkodóváltás nyomán fellépő belpolitikai válság elmélyüléséhez. 1180 őszén a trónt ugyan Manuél császár 11 éves fia, II. Alexiosz foglalta el, de a tényleges hatalom az anyacsászárné, Mária kezében összpontosult, akit Manuél előzőleg már fia és a birodalom gyámjává nevezett ki. Mária mellett 12 tagú régenstanács működött, melynek tagja volt Alexiosz is, Manuél császárAndronikosz nevű testvérének a fia. Alexiosz, aki egyébként a prótoszebasztosz tisztséget viselte, mint az özvegy császárné kegyence, csakhamar megszerezte magának az államügyek vezetését. Az özvegy és a prótoszebasztosz korlátlan hatalomra törtek, s nemcsak II. Alexiosz került teljesen mellőzött helyzetbe, hanem a manuéli korszak igen sok nagyhatalmú vezetőembere is. Az elégedetlenek éppen ezért — Alexiosz érdekeinek védelme ürügyén — összeesküvést szőttek azzal a valódi céllal, hogy az özvegy félreállításával s a prótoszebasztosz megölésével maguknak szerezzeK meg a hatalmat, illetve a hatalmi pozíciókat. Manuél háttérbe szorított leánya, Mária és annak félje vezetésével 1181 tavaszán felkelés tört ki a bizánci fővárosban. A latin (azaz nyugati) kereskedőkre és zsoldosokra támaszkodó prótoszebasztosz-hívei, illetve az összeesküvők mellett felsorakozott fővárosi csoportok között erőegyensúly állott fent, ezért 1181 tavaszán a döntés elmaradt, a két párt vezetői kompromisszumos egyezséget kötöttek. Ekkor lépett fel Manuél örök vetélytársa, unokatestvére, Andronikosz, aki szoros kapcsolatban állott a prótoszebasztosz elleni lázadás vezetőivel. Maga Andronikosz, miután 1180 nyarán hűségesküt tett Manuálnak, egy távoli provincia kormányzója lett. 1181 őszén egy kisebb sereggel Konstantinápoly ellen vonult; Andronikosz is II. Alexiosz védelmezőjének nyilvánította magát, s harcot hirdetett meg a prótoszebasztosz ellen. 1182 tavaszán a bizánci flotta Khalkédonban csatlakozott hozzá, s ez döntőnek bizonyult. Miután a prótoszebasztoszt kiszolgáltatták neki, s a latinok tízezreivel véres pogrom végzett a fővárosban, 1182. május elején Andronikosz ellenállás nélkül bevonult a császárvárosba. Május közepén újból császárrá koronázták II. Alexioszt, s régensként a gyermekuralkodó gyámjává Andronikoszt nevezték ki. Andronikosz "N 267. ®7 1181-re datálja a Szerémség visszafoglalását G. G. Litavrin: Bolgarija i Vizantyija v XI-XII w. Moszkva, 1960. 429.; S. Grkovií: Istorija Bosne. Beograd, 1964. 47.; CMH. 245. "G 152., 435., 471., 792. 99 Deér. i. m. 154.
