Századok – 1982
Tanulmányok - Ember Győző: A magyar királyi kamara pénzbeli bevételei és kiadásai 1555–1562. 507/III
Ember Győző A MAGYAR KIRÁLYI KAMARA PÉNZBELI BEVÉTELEI ÉS KIADÁS AI 1555 -1562 A gazdaságtörténetnek egyik fontos területe az egyes országok, illetve államok gazdálkodásának a története. A magyarországi gazdaságtörténetnek ezt a területét, különösen az 1848-ban kezdődő polgári korszakot megelőző évszázadokban, nagyon hiányosan ismerjük. Különösen hiányosak az ország gazdálkodásának alakulására vonatkozó számszerűleg megalapozott ismereteink. Az alábbiakban a magyar állam 16—18. századi gazdálkodásának történetével foglalkozó kutatásaim eredményének egy kisebb részletét foglalom össze, mintegy példaként, az állam pénzbeli bevételeinek és kiadásainak számszerű alakulását 8 egymás után következő évben, 1555 és 1562 között. Választásom azért esett éppen erre a 8 évre, mert mindegyikből fennmaradt az a forrásanyag, amely az állam pénzbeli gazdálkodásának számszerű megismeréséhez egyedülálló értékű, az uralkodó pénzbeli jövedelmeit kezelő kincstári hatóságnak, a királyi kamarának az éwégi pénztári zárszámadásai. Tudjuk, hogy a feudalizmus századaiban az állam gazdaságát az uralkodó gazdálkodása jelentette, az állam jövedelmei azonosak voltak az uralkodó jövedelmeivel. A magyar királyok jövedelmeit 1526 előtt, a Jagelló-házból való uralkodók idején, egy személy, a kincstartó kezelte, a maga által választott és fizetett emberei közreműködésével. Amikor 1526-ban, a mohácsi csata után, a Habsburg-házból való I. Ferdinánd lett az ország — egy ideig csak egyik — királya, jövedelmeinek kezelésére, más országainak mintájára, a kincstartóság helyett Magyarországon is kollégiális alapon működő hatóságot, kamarát szervezett. Ettől kezdve egészen 1848-ig a királyi kamara — olykor két kamara — kezelte az uralkodói, azaz állami jövedelmeket, irányította országos szinten az állam gazdálkodását. Más kérdés azután, hogy ebben az irányításban milyen önállósággal rendelkezett, mennyire volt alárendelve az idegen uralkodó más, központi hatóságainak. Az 1526 előtti kincstartók az általuk kezelt pénzbeli királyi jövedelmekről és azok felhasználásáról jegyzéket, pénztári naplót vezettek. Ennek alapján, minden valószínűség szerint, bizonyos időszakonkéntkimutatást is készítettek,amelyet feltehetőleg az uralkodó elé terjesztettek. Három ilyen kincstartói kimutatást ismerünk, történelmi irodalmunk mindhármat számadásnak minősítette, ami azonban teljes bizonyosággal egyikről sem állítható. Még leginkább a legrégebbi és egyben a legteljesebb tekinthető számadásnak, amely 1494 január végétől 1495 végéig terjed, egy hónap híján 2 év kincstári bevételeit és kiadásait tünteti fel, külön a bevételeket és külön a kiadásokat. A két év kimutatásai részben egybefolynak, részben elkülönülnek egymástól. A bevételek és a kiadások egy részének felsorolása nem időrendi, a kiadások másik része időrendben szerepel. 6*
