Századok – 1982

Tanulmányok - Ember Győző: A magyar királyi kamara pénzbeli bevételei és kiadásai 1555–1562. 507/III

508 EMBER GYÖZÖ A másik két kimutatás 1525-ből, illetve 1526-ból való. Az 1525-i csak fél év, az 1526-i pedig csupán egy hónap kiadásait tünteti fel időrendben. A bevételek nem szerepelnek bennük. Inkább letisztázott pénztárkönyvnek, mint számadásnak mondhatók. Történetírásunk mindhárom kimutatást közzétette, sajnos, a forráskiadványoktól ma már elvárt apparátus nélkül.1

Adataikat több feldolgozás használta, történeti statisztikai feldolgozásukra azonban, amire szinte kínálkoznak, ez ideig nem került sor.2 A három kimutatás közül az 1494/95. évit tartottam alkalmasnak arra, hogy adatait statisztikailag feldolgozva összehasonlítsam az 1555—1562. évi magyar kamarai számadások azonos módon feldolgozott adataival. Az 1526-ban Magyarország trónjára került, egyben a cseh—morva és az osztrák országokban, illetve tartományokban is uralkodó, I. Ferdinánd által szervezett magyar királyi kamara, a középkori jellegű kincstartóságot felváltó újkori, kollégiális alapon működő pénzügyi hatóság, nagyobb hivatali apparátussal, fejlettebb módon kezelte a gondjára bízott uralkodói jövedelmeket, mint előde. A kamara pénztárát kezdettől fogva külön pénztáros (magister camerae, perceptor generalis), utóbb két pénztáros, majd az 1560-as évektől kezdve a pénztáros és az ellenőr (contrascriba, contralor) együtt kezelte. A bevételekről és a kiadásokról mindketten pénztári naplót vezettek. A befizetésekről adott pénztárosi nyugtákat mindketten aláírták, sőt a számadásmester is, aki ugyancsak könyvet vezetett róluk. A külön utasításokban is szabályozott pénztári munka részleteit nem ismertetem, csak utalok közigazgatástörténeti monográfiám megfelelő részére, ahol bővebben van róla szó.3 A kamara pénztárosa — egyéb kimutatásokon és tájékoztatásokon kívül — minden naptári év végén számadást (ratio) terjesztett a kamara tanácsa elé. Ezek a számadások különböző részletességgel készültek. Minden tételüket írásbeli nyugtával, illetve ellennyugtával kellett a pénztárosnak igazolnia. Olyan kifizetésekről, amelyek a kamarának az uralkodó által jóváhagyott évi költségvetésében (status) nem szerepeltek, az uralkodónak vagy a kamara elnökének írásbeli fizetési meghagyását kellett mellékelnie. A pénztárosi számadásokat a kamara számvevősége vizsgálta felül, véleménye alapján a kamara tanácsa fogadta el, vagy utasította módosításra, további kiegészítésre a 1 Az 1494/95. évit Jchann Christian von Engel publikálta a Fortsetzung der allgemeinen Welthistorie с. sorozat 49. részének bevezetésében. Halle, 1797. 17-187. - Az 1525. évit Fraknói Vilmos közölte II. Lajos király számadási könyve címen. Magyar Történelmi Tár. XXII. Bp. 1875. 45-236. - Az 1526. évit J. Chr. Engel jelentette meg Fragmentum libri rationarü super erogationibus aulae regis Hungáriáé Ludovici II, de anno 1526 címen. Monumenta Ungrica. Bécs, 1809. 185-236. — Fenti közléseket kiegészíti Fejérpataky Lajos: II. Ulászló jövedelmeinek jegyzéke. Történelmi Tár. 1880. 167—170. Továbbá Schedius Lajos: Etwas über den Zustand der ungarischen Finanzen im Anfange des XVIJh. Zeitschrift von und für Ungarn III. Pest, 1803. - Itt emlitem meg, hogy Szapolyai János király bevételeiről és kiadásairól is maradtak fenn rövidebb kimutatások, amelyeket a Történelmi Tárban közölt ifj. Kemény Lajos és D-Gy. 1889. 188-192. 1895. 570-574. 1898. 172-175. 2 Két feldolgozás használta a kimutatások adatait a legbőségesebben. Fraknói Vilmos: II. Lajos és udvara. Budapesti Szemle. X. 1876, Fógel József: II. Ulászló udvartartása. Bp. 1913. 3Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig. (Magyar Országos Levéltár kiadványai. III. Hatóság- és hivataltörténet. 1.) Bp., 1946. 136-138.