Századok – 1982
Tanulmányok - Fügedi Erik: Mátyás király jövedelme 1476-ben 484/III
504 FÜGEDI ERIK tizedrészéről van szó, hanem csak a növénytermesztés egy részéről és az állattenyésztés egy töredékéről. Az ezzel a megszorítással számolt mezőgazdasági termelés értéke Pozsony megyében 33 630 forint körül mozgott. Ebből az egyházi tized 3363 forintot tett ki. Az állami adó 4435 forint. Ugyanekkorára kell értékelnünk a földesúri járadékot is, mert az telkenként egy forint körül mozgott. A következő tétel a földesúri kilenced lenne, ezt azonban ebben az időben még csak a bor után hajtották be, így az 1884 forint volt. A négy tétel együttesen 14 117 forint, ami a termelési érték 42 %-a. A számítási bizonytalanságok miatt azt kell gondolni, hogy a jobbágyság termelésének 35-45 %-át sajátította ki az állam, az egyház és a földesúr. 55-65 %-a maradt meg a szükséges reprodukcióra. Itt kell visszatérnem arra a híradásra, hogy Mátyás az adót kétszer, sőt háromszor is megvette a jobbágyságon, éspedig nem a kamaranyereséget, hanem a portánkénti 1 forintos adót. Ha ez így lett volna, akkor fenti számításunk másképpen alakul. A kisajátítás mértéke még egyszeri adóval növelve 18 552 forint körüli, háromszorival növelve meg már 22 987 forint körüli összeggel ért volna fel, azaz a parasztság termelésének valamivel több mint a felét, ill. 68 %-át vonta volna el. Ez a szám olyan magas arányt mutat, ami nem hihető el. A parasztság helyzetének megítélésénél érdemes még egy arányt felvillantani. A jobbágyság ebben az időben az ország lakosságának 97 %-át tette ki, ekkora többség munkájára és termelésének közel a felére volt szükség ahhoz, hogy az állami kiadásokat fedezhessék, és az 1 %-os nemességet eltartsák. A fenti gondolatmenetből még valami következik. Az adózás terén az uralkodó konkurrense a parasztság által eltartott nemesség. A nemesség elemi érdeke az állami adó alacsony szinten tartása, részben hogy az adóalany tönkremenetelét megakadályozza, részben hogy a maga részesedését megóvja az uralkodó általi veszélyeztetéstől. A hadsereg fenntartásának hatalmas költsége, különös tekintettel a török egyre növekvő erejére, a nemesség adómentessége és harcosként történő alkalmazásának korszerűtlensége, az ország változatlan (nem fejlődő) gazdasági struktúrája — ezek azok a tényezők, amelyeknek figyelembevételével Mátyásnak meg kell valósítania a maga politikáját. Ha Tóth Zoltán megállapítása a Fekete Sereg nagyságára vonatkozólag helyes, akkor azt kell mondani, hogy Mátyás kiadásának oroszlánrészét a zsoldosok fizetése alkotta. A Hódító II. Mohamed szultán szomszédságában élő Magyarországon ez nem is lenne csodálatos, a kortársak, többek között Vitéz János ezt nyilván megértette. Amit nem értett és nem is érthetett meg, az volt, hogy a jobbágyoktól — megítélésük szerint erejükön felül — behajtott adó nem ezt a célt szolgálta, hanem a csődbe jutott cseh politikáét. 7. Az a 600 ezer forint, amelyet fentebb az 1470-es évekre és az a 700 ezer forint, amelyet a 80-as évekre valószínűsítettem, Mátyás rendes évi jövedelmét jelentette. Nyilvánvalóan voltak rendkívüli bevételei is, Csánki ezeket is megkísérelte összeállítani, s ez alatt a címszó alatt sorolta fel az egyházi javadalmak megadóztatását, a nádori törvényszék megváltását, Mátyás kereskedelmét, a fokozott adóztatást, azaz a subsidium többszöri és füstönkénti behajtását. Végül is arra az eredményre jutott, hogy „lehetett év, amikor kevés hiányzott a két millióból"8 5 8 5 Csánki, i. h. 525. Kiemelés Csánkitól.
