Századok – 1982
Tanulmányok - Fügedi Erik: Mátyás király jövedelme 1476-ben 484/III
MÁTYÁS KIRÁLY JÖVEDELME 1475-BEN 505 A felsorolt jövedelmekről igen töredékes adatok állnak rendelkezésre. Az egyházi jövedelmet Mátyás több formában is megcsapolhatta. A papság megadóztatását Bonfini említi, más adatot erre vonatkozólag nem ismerünk. Ha Bonfini kijelentését készpénznek vesszük, kiszámíthatjuk az egyháziak hozzávetőleges adójának nagyságát. A magyar főpapok jövedelme a 15. század második feléből ismert, a 14 érsek és püspök együttes évi jövedelme 182 ezer forint volt,8 6 ha ezután tizedet vetett ki, az 18 200 forintot hozott. Az alsópapság jövedelme ezt semmiképpen sem haladhatta meg, együttvéve sem lehetett több 35—36 ezer forintnál. Az sem szorul bizonyításra, hogy az állami adóztatás nem volt gyakran megismételhető, nem hiszem, hogy többször, mint kétszer igénybe vette volna, hiszen Bonfini is elárulja, hogy intézkedése nagy ellenszenvet keltett. Az egyházi jövedelmekkel kapcsolatban mindegyik középkori királyunk élt főkegyúri jogával, s ezen a címen az üresedésben lévő főpapi székek jövedelmét a maga számára szedette. Ha a Mátyás alatti széküresedéseket veszem szemügyre, azt kell megállapítani, hogy hosszabb időt igénybe vevő üresedés csak háromszor fordult elő. Laki Tuz Osvát 1466-ban történt kinevezése előtt a zágrábi püspökség 7 éven át 18 ezer, Vitéz János halála után az esztergomi érsekség 2 éven át, Beckensloer szökése után pedig három éven át évi 25 ezer, Matucsinai Gábor halála után a kalocsai érsekség két éven át évi 20 ezer forintot hozhatott.8 7 Ez összesen nem több mint 271 ezer forint, amelyből az 1460-as évekre 126, az 1470-es évekre 145 ezer forint jutott. Ha az 1470-es években az egyházi vagyont megadóztatta, és ezt a következő évtizedben megismételte, akkor ebben a két dekádban 161, ill. 180 ezer forinttal növelhette bevételeit. A meghódított területek megadóztatásával vagy megsarcolásával kapcsolatban nem árt óvatosnak lenni. Fontana beszámolójában kifejezetten elmondja, hogy Csehország meghódított részei nem hoznak külön jövedelmet, mert amit ott a király beszed, azt kénytelen a terület védelmére költeni. A heti 400 forint, amit ottani tartózkodásának fedezésére kap, Mátyás igényei és a háború költségeihez képest bagatell. Szilézia látszólag más elbírálás alá esik. Csánki feltételezte, hogy ez a tartomány már az 1460-as évek végén rendszeresen adózott,8 8 adataink azonban csak a 70-es évekből maradtak fenn, s valószínűnek tűnik, hogy a 400 ezer forintos váltságösszeget szedte be évi részletekben. Ha ez így volt, akkor ez sem lehetett több évi 40 ezer forintnál, amiből a tartomány kormányzásának és védelmének költségeit is viselni kellett. Az osztrák tartományokból sem sikerülhetett ennél többet behajtani. Bécs ugyan egymaga 20—22 ezer forintnak megfelelő bécsi dénárfontot adózott, de a nagy adórendezés itt az 1487. évi tartományi gyűlésen történt, Mátyás jövedelmét tehát csak az utolsó két esztendőben fokozta. Itt is figyelembe kell venni a tartományban lévő helyőrségek költségét. A „törvényellenes szivattyúzások" közé számította Csánki a nádori törvényszék megváltását. Teleki József erre vonatkozólag két oklevelet adott ki. Az elsőben8 9 1468. 8 6 Fügedi Erik: A XV. századi magyar püspökök. Történelmi Sz. 1965. 496. 14. tábla. A táblát annyiban kellett korrigálnom, hogy Csánki adatai szerint a kalocsai érsek jövedelme nem 25, hanem csak 10 ezer forint volt (Csánki, i. h. 1. 2. jegyz.) 8 7 Fügedi, i. h. (86. j.) 486-491. 88 Csánki, i. h. 526. 8 ' Teleki, i. m. XI. 346. 6 Századok 1982/3
