Századok – 1982
Tanulmányok - Fügedi Erik: Mátyás király jövedelme 1476-ben 484/III
502 FÜGEDI ERIK európai uralkodókkal hasonlítjuk össze, a kép megváltozik. Sanudo értesülései szerint a francia király jövedelme 1454 körül egymillió, a burgundi hercegé 900, a spanyol királyé 800, az angolé 700 ezer forint volt.8 0 Ezeket az összegeket tekintetbe véve inkább azt mondanám, hogy Mátyás felzárkózott az európai uralkodókhoz. A jövedelem nagyságát még egy módon próbálhatjuk megmérni. Közismert, hogy ebben az időben Magyarországon egy nehéz páncélos lovas bére havi 3, egy gyalogosé havi egy forint volt. Ha Mátyás zsoldosseregének létszámát a szokásos becsléssel 20 000 főre tesszük, és annak csak a felét tartjuk lovasnak, a másikat gyalogosnak, akkor ennek a seregnek egy havi zsoldja 40 ezer forintot tett ki, ami 12 hónap alatt kereken 500 ezer forint. Ez az egyszerű számítás világosan mutatja, hogy Mátyás jövedelme a szükségletekkel szembeállítva nem volt magas. így válik érthetővé a kamaranyereség helyett a subsidiális adó bevezetése, de így válik érthetővé, hogy Bécs ostromakor — amikor hadseregének létszámát növelnie kellett — még több pénzre volt szüksége. El kell ismerni, hatalmas teljesítmény volt a sokkal iparosodottabb országok megközelítése. A jövedelem összetétele a 15. századi Magyarország gazdaságáról is elárul egyet-mást. A 600 ezer forintból a jobbágyok adója, a koronabirtokok jövedelme, de még a városok és a szászok adójának egy része is, tehát mintegy 370 ezer forint, a teljes összegnek kereken 60 %-a az ország agrártermeléséből származott. Még jellemzőbbnek kell tartani, hogy ezek azok a tételek, amelyek Mátyás jövedelmének növelését lehetővé tették, az agrártermelésből származó adó, mint láttuk, többszörösére emelkedett. Az ipari tevékenységből (nemesfém, só, réz) származó jövedelem az agrártermelésből származónak kereken a fele, ha a városok és a szászok adójának felét is ide számítjuk. Az iparból és kereskedelemből származó városi adó ugyan kétszeresére emelkedett, de benyomásom szerint a hivatalosan megállapított összeg igen alacsony volt, ennél a városok többet bírtak el, amint azt Mátyás bebizonyította. Az elemzésre kerülő legutolsó tétel a képet még élesebbre állíthatja. Egyetlen olyan összeg található a különböző jelentésekben, amely teljesen változatlan, s ez a külkereskedelmi vám. Az ország agrárjellege és nyersanyagkészlete együttesen határozták meg helyét a nemzetközi munkamegosztásban, amelyben ekkor még csak a hús (vágómarha), egy kevés bor és az ipari nyersanyag bírta el a szállítási költséget. Mindegyiknek megvolt a maga abszolút határa, több nem termelhető belőle, legfeljebb a pénzzé vert aranyból adható el több. A magyar fejlődés stagnálását semmi sem bizonyíthatta jobban, mint a külkereskedelmi vámnak egy nemzedéken át tapasztalható változatlan nagysága. Ilyen változatlan összeg mellett a struktúrában sem történhetett nagyobb átalakulás. A változatlan struktúra, a változatlan agrártermelés miatt érdemes megpróbálkozni a parasztság adóját a másik oldalról, a jobbágyság oldaláról szemügyre venni még akkor is, ha az itt következő gondolatmenet ma még nem egyéb puszta munkahipotézisnél. Kereken húsz évvel ezelőtt, az esztergomi érsekség könyvelésének feldolgozásakor próbáltam meg először az egyházi tized és az állami adó között kapcsolatot keresni. A nehézséget akkor főképpen az okozta — és ma is az okozza —, hogy a tizedet nem egyetlen személy vagy intézmény birtokolta, hanem több, másszóval az érsek csak a tized , egy része felett rendelkezett, azt adhatta bérbe, a káptalan vagy bármely más intézmény vagy személy birtokában lévőket nem. Az állami adó és a tized nagysága között ezért igen ( 80 Csánki, i. h. 524.1. 2. jegyz.
