Századok – 1982
Tanulmányok - Fügedi Erik: Mátyás király jövedelme 1476-ben 484/III
500 FÜGEDI ERIK A nemesfémek jövedelme Fontana tudomása szerint 60 ezer aranyforintra rúgott évente. A nuncius jelentése ugyanezt a jövedelmet évi 44-54 ezer forintra tette, ami ellen Csánki azt a kifogást emelte, hogy a pápa követe a pénzverőkamaráknak csak egy részét ismeri.72 Az igaz, hogy a jelentés csak három pénzverőkamaráról tud (Nagybánya, Körmöc és Nagyszeben), de ezek jövedelmét részleteiben is ismeri, s azok összege csak 36 ezer forint. így a végösszeg 44-54 ezer forint és a részletezett hozamok között 18-28 ezer forint különbség található, amibe a Csánki által említett kassai kamara évi 5 ezer forintos jövedelme bőven belefér.73 A nemesfém-regále egyébként az a jövedelem, amelyet - Kováts Ferenc és Paulinyi Oszkár kutatásainak hála7 4 - a legjobban ismerünk. Az 1480-as évek végéről és az 1490-es évek elejéről fennmaradt számadások alapján megállapítható, hogy egyedül a körmöci kamara évi 17 ezer forintot jövedelmezett,75 szemben a nuncius által az 1460-as évek elején jelentett 12 ezer forinttal. Elképzelhető tehát, hogy ez a forrás Mátyás uralmának végén bővebb jövedelmet jelentett. Ha a nuncius összegére rávetítem a körmöci jövedelem 41,7 %-os emelkedését, nincs kizárva, hogy Mátyás uralmának végén a nemesfémből származó jövedelem 62—77 ezer forint között mozgott. Mindez azonban még mindig nem igazolja a velencei követek 100, sőt 400 (!) ezer forint bevételre utaló számait. A számadások tanúbizonysága szerint a nemesfémtermelés és -beváltás igen kiegyenlített, nagyon kis ingadozásokat mutat, és nem támaszt alá hirtelen kiugró eredményeket. Súlyosabb gondot jelent a nunciusnak fentebb idézett kijelentése, amely a réz eladásából származó jövedelmet 26 ezer forintra taksálja. Mátyás ugyan bányabirtokos is volt, mert Ernuszt Jánostól egyszerűen elvette a besztercebányai bányáit, de ez Paulinyi Oszkár kutatásai szerint jóval később történt.7 6 Talán libetbányai rézről lenne szó, amit Mátyás megszerzett, de amelynek sorsáról nincs adatunk? Bizonyos, hogy ha a kérdés nem is válaszolható meg, nincs okunk a nuncius szavát kétségbe vonni. Nincs nagymértékű ellentmondás a különböző jelentéseknek a só jövedelmére vonatkozó megállapítása között. A nuncius 80—100, Fontana 80, az 1516-i velencei követjelentés 100, az 1519-i 140 ezer forintról beszél, s azt hiszem, az igazság a két gyakoribb összeg, a 80-100 ezer között helyezkedik el. Annál is inkább, mert ekkora eltérés indokoltnak látszik. A jövedelembe nyilván nem számították bele a természetben kiadott sót, a saláriumot, s ez az összeg nem lehetett kicsi, vagy éppen beszámították, s így magasabb értéket kaptak. Egyetlen olyan jövedelmi forrást ismerünk, amelyet csak az 1516. évi velencei követjelentés említ, s ez a koronabirtokok évi 50 ezer forintra rúgó hozama. Csánki ezt a tételt Ernuszt Zsigmond 1494-95. évi számadáskönyve alapján ellenőrizte, és arra az eredményre jutott, hogy a jövedelem „könnyen felrúghatott 40-50 ezer forintra."7 7 11 Csánki, i. h. 520.1. 1. jegyz. "Uo. 74 Kováts Ferenc: A magyar arany világtörténeti jelentősége és kereskedelmi összeköttetéseink a nyugattal a középkorban. Tört. Sz. 11/1922. 104-143. Paulinyi Oszkár: Magyarország aranytermelése a XV. század végén és a XVI. század elején. A Gróf Klebelsberg Kunó magyar történetkutató intézet évkönyve VI/1936. 32-142. 75 Paulinyi, i. h. 73. 76 Paulinyi Oszkár: A középkori magyar réztermelés gazdasági jelentősége. Emlékkönyv Károlyi Árpád születése nyolcvanadik fordulójára. Bp., 1933. 424. 1. 79. jegyz. 77 Csánki, i. h. 521.1. 3. jegyz.
