Századok – 1982
Tanulmányok - Fügedi Erik: Mátyás király jövedelme 1476-ben 484/III
486 FÜGEDI ERIK A feljegyzés értékén az sem változtat, hogy a király követéről és erről a követségről alig tudunk valamit. A megbízólevelet kétszer is kiadták,8 ez valóban Nándorfehérvárt és 1474. dec. 30-án kelt. Azt is tudjuk, hogy ugyanakkor a mantuai herceghez is kapott megbízólevelet,9 s hogy a milánói herceg máj. 25-én azt állította, Fontana a király nevében meghívta annak esküvőjére, sőt szövetséget is ajánlott.10 A milánói tárgyalások alapján Sforza máj. 12-én írt levelében jelezte, hogy Fontana tőle üzenetet visz Mátyásnak.1 1 A milánói követség működési ideje egyébként igen rövid volt, május 12-én bocsátották el,1 2 május 27-én pedig már Nápolyban volt.1 3 Fontana beszámolójával kapcsolatban két kérdést kell felvetni: a) mennyiben tekinthető hitelesnek a jövedelem struktúrája és számszerűsége; b) mennyiben tekinthető teljesnek, azaz felsorolta-e a követ - vagy ha úgy tetszik: feljegyzett-e Simonetto -minden egyes adatot. 2. Csánki Dezső tanulmányának bemutatásakor már rámutattam arra, hogy Mátyás jövedelmeiről kimerítő jegyzék nem maradt fenn. A főiskolai tankönyvvel együtt vallom ugyan, hogy ilyen jegyzékek léteztek, de azokat a török elhurcolta, a nyilván nagyobb terjedelmű Mohács előtti kincstári levéltárból nem maradt fenn semmi. A most közölt feljegyzésen kívül egyetlen korabeli tájékoztatást ismerünk, s ez egy pápai nunciusi jelentés, amelyet többször adtak ki. Engel János Keresztély 1798-ban megjelent munkájában közölte olasz nyelven és 1480-as keltezéssel.14 A közlés nem adja a jelentés egész szövegét, így sem a címzettet, sem a datálás pontos szövegét nem ismerjük, csupán a közlést bevezető regesztából tudjuk, hogy az a pápai legátustól ered, és a pápának szól. Engel az iratközlést követő megjegyzésében elmondja, hogy a szöveget Eszterházy Jánostól kapta, aki Batthyány Ignác erdélyi püspök levéltárából, egy vatikáni könyvtár kódexéből származó másolatból szerezte meg. Engel azt is elmondja ebben a jegyzékben, hogy egy — szerinte rossz - latin fordítást Kovachich Márton György bocsátott rendelkezésére, aki ugyancsak Batthyány püspöktől szerezte meg a szöveget, de az eredeti nem a Vatikán könyvtárában, hanem az Ambrosiana két kódexében található, s megadja a két kódex jelzetét is. Kovachich nemcsak Engellel közölte a latin fordítást, hanem még ugyanabban az évben (1798) megjelentette, de dátumként az 1463. évet tüntette fel.1 s Mátyás jövedelmeinek vizsgálata szempontjából a datálás rendkívül fontos kérdés, így kénytelen vagyok rá kitérni. Elsőként azt kell kiemelni, hogy a jelentés nem szorítkozik Mátyás jövedelmeire, hanem általános tájékoztatást ad az ország politikai és gazdasági helyzetéről, részben még a Mátyás trónralépése előtti időszakot is bevonva. A szövegben korhatározó adatok találhatók, amint arra már Kubinyi András is rámutatott, 'Magyar diplomáciai emlékek Mátyás király korából 1458-1490. (Szerk. Nagy I. és Nyáry A.) II. Bp. 1877, 323. és Mátyás király levelei. Külügyi osztály (közzéteszi Fraknói V.) I. 1458-79. 297. 'Dipl. emlékek II. 323. ' 0 Óváry Lipót: A M. Tudományos Akadémia történeti bizottságának oklevél-másolatai. I. Bp. 1893. 541. sz. 11 Dipl. emlékek II. 337. ,2 I diarii (6. j.) 202. 1 3 Dipl. emlékek II. 14 Johann Christian Engel: Geschichte des ungarischen Reichs und seiner Nebenländer. Halle, 1798. 6 skk. 11. 1 s Martinus Georgius Kovachich: Scriptores rerum Hungaricarum minores. Buda, 1789.11. 17.
