Századok – 1982
Tanulmányok - Fügedi Erik: Mátyás király jövedelme 1476-ben 484/III
MÁTYÁS KIRÁLY JÖVEDELME 1475-BEN 485 található. A kérdéses rész elmondja, hogy 1476. május 10-én a magyar király követe, Francesco Fontana nevű orvos Páviában átnyújtotta urának Nándorfehérvárt, 1475. december 30-án kelt megbízólevelét, s a tárgyalások során elmondotta Mátyás jövedelmét, amely tételesen a következő: „Először a falusiak házai után egy dukátot behajtva évente 250 ezer dukát rendes jövedelme van, nem számítva a taxa-t, amely rendkívüli és amelyet évenként hol egyszer, hogy kétszer és háromszor vesz meg a háborúk szerint, s amely taxát annyiszor kell megszorozni, ahányszor kivetik, tehát a rendes bevétel 250 ezer dukát továbbá a sókamarákból 80 000 dukát 80 ezer dukát továbbá az arany- és ezüstbányákból 60 000 dukát 60 ezer dukát továbbá a vám, amit az országból kivitt áruk, mint amilyen a ló, ökór és bőr után fizetnek 50 000 dukát 50 ezer dukát 440 ezer dukát A tételesen felsorolt jövedelmek után az ország politikai és társadalmi struktúráját ismertető sorok következnek, majd néhány tétel ismét a király bevételeit érinti: „Csehországból a magyar király csak annak negyedrészét birja, kivéve Prágát, Csehország fővárosát, amely a lengyel király elsőszülött fiáé; ez a rész 50 000 dukátot fizet; ezt az 50 ezer dukátot a (terület) védelmére költi; és a pénzen kívül az ország 800 lovast és 600 gyalogost tart Csehország védelmére; és amikor a király ott tartózkodik, ellátására hetente 400 dukátot adnak. Valahiából a király koronázásakor házanként egy lovat kap, a nemesek által adott ló értéke 25 dukát, a parasztok által adotté 15 dukát, és amikor megnősül, házanként egy ökröt adnak; a házak száma 40 ezer. László király idején csak 60 ezer ököt adtak, ezenkívül semmit, csak az állam védelmére voltak kötelesek mindnyájan felkelni. Szlavóniára ugyanaz a kalkuláció érvényes, mint Magyarországra; Szerbiában található Belgrád és más nagyon erős várak, és nem fizet semmit, miután a védelmet látja el. " Simonetto feljegyzésében ha nem is rendkívüli, de igen értékes forrás került elő. Értéke abban rejlik, hogy a király követének tájékoztatása alkotja alapját, nem kívülről, aprólékos rész-információkból kellett megszerkesztenie a jövedelem egészét, nem is a látszat alapján becsülte meg a jövedelem nagyságát, hanem belülről ismerte azt úgy, ahogyan Mátyás udvarában az uralkodó munkatársai ismerték. Az adatsor másik nagy előnye, hogy pontosan datált. Ha a követ 1475 végén indult el, akkor beszámolója nyilván az 1470-es évek első felére vonatkozó ismereteken épült fel. Csak sajnálhatjuk, hogy Fontana pályafutását nem ismerjük, ezért nem is tudjuk, mikor lépett Mátyás szolgálatába. Ezzel szemben szerencsés véletlennek kell tartanunk, hogy a jövedelmet éppen az 1475. évi alapján ismerhetjük meg. Köztudomás szerint Mátyás 1467-ben vezette be pénzügyi reformját, s a magyar történettudomány azt vallja, hogy ez a reform fordulatot jelentett hosszú uralmának gazdaságpolitikájában.7 Joggal feltételezhetjük, hogy 1475 már kiegyenlített képet nyújtott az 1467 utáni helyzetről. 6I diarii di Cicco Simonetta. A cura di M. Rosario Natale. (Acta Italica I.) Milano 1961 201-203. 7Elekes Lajos (-Léderer E.-Székely Gy.) i. m. 339.
