Századok – 1982
Tanulmányok - Makk Ferenc: III. Béla és Bizánc 33/I
42 MAKK FERENC melyben Manuélnak nagy szerepe volt, Bizánc joggal tekintette jelentős politikai sikerének. De Béla nem lett Bizánc hűbérese, s éppen ezért nem is tudunk egyetérteni zzal a nézettel, mely III. Béla trónra kerülését úgy értékeh, hogy az volt „a görög hatalom tetőpontja Magyarországon".61 III. Béla uralkodása számos ponton lényeges eltérést mutat IV. István királyságától, amelynek rövid időszakát, miként erre más helyütt már utaltunk, valóban a bizánci befolyás csúcsának kell tekintenünk 12. századi történelmünkben.62 Béla — IV. Istvántól eltérően — széles hazai társadalmi bázissal rendelkezett, s külpolitikája sem egyoldalúan bizánci beállítottságú volt, élvezte a pápa támogatását, és egy pillanatra sem vetődött fel az, hogy uralkodása alatt Magyarország el akart volna szakadni Rómától. III. Béla első éveiben dinasztikus kapcsolat létesült a magyar királyság és az osztrák hercegség között, majd Csehországgal lépett szövetségre. Még I. Frigyessel is érintkezésben állott 1175-ben.63 Külön kérdés az, hogy a bizánci császárok a római imperátorok utódaiként elvileg -s ez a felfogás Manuél Komnénosz alatt újból megerősödött — magukat nemcsak saját birodalmuk, hanem az egész keresztény közösség uralkodójának tekintették. — Ebből a — világuralmi igényt hordozó - koncepcióból fakadt az, hogy a baszileusz egyetlen idegen uralkodót sem tartott magával egyenrangúnak, hanem önmagát hirdette az összes uralkodók fejének, a Bibliából vett hasonlattal: „a királyok királyának". A bizánci udvarban éppen ezért a valóságos tényeket igyekeztek a birodalmi ideológiának megfelelően értékelni. így például a külföldi királyok és fejedelmek — köztük III. Béla - különböző ajándékait „mint a bizánci fennhatóság elismerését jelentő adókat" fogták fel.64 Ugyanakkor ez az ideológia érdemben semmilyen mértékben nem befolyásolta a korabeli magyar-bizánci kapcsolatok valóságos jellegét, egyáltalán nem érintette a magyar állam tényleges önállóságát. Azok véleményét fogadjuk tehát el, akik szerint ebben az időben Magyarország és Bizánc között a gyakorlatban — a kölcsönös egymásrautaltságból fakadó — szoros szövetségi viszony állott fent!6 5 Ezt bizonyíthatja az, hogy 1176-ban III. Béla — a Szófiában tett eskünek megfelelően — Bizánc érdekeinek védelmében Ampud bán és Leustach vajda vezetésével kisebb sereget küldött Manuél megsegítésére. 1176. szeptember 17-én ez a magyar segédhad is ott harcolt a szerbekkel együtt a Bizánc számára tragikus kimenetelű myriokephaloni ütközetben II. Kilidzs Arszlán ikóniumi szultán serege ellen.66 A korabeli magyar-bizánci viszony minősítése szempontjából jellemzőnek kell tartanunk, hogy amíg az 1172 elején ismét hűbéri függésbe kényszerített szerbeket '1 Molnár E.: A magyar társadalom története az őskortól az Árpád-korig. Bp., 1949.2 333. 62 Ld. 35. jegyz. "H. Sudendorf: Registrum oder merkwürdige Urkunden für die deutsche Geschichte 1. Jena, 1849. 35. szám. 6,Moravcsik Gy.: Bizánc és a magyarság. Bp., 1953. (továbbiakban: Moravcsik 1953.) 8-9.; Moravcsik Gy.: Bevezetés a bizantinológiába. Bp., 1966. 127-128. L. még G. Ostrogorsky: Histoire de l'état byzantin. Paris, 1969. (továbbiakban: Ostrogorsky 1969.) 53-55.; H.-G. Beck: Das byzantinische Jahrtausend. München, 1978. 78-80. 6 5 így véli pl. Hóman \ 939. 413.; V. Laurent: La Serbie entre Byzance et la Hongrie à la veille de la quatrième croisade. Revue historique du Sud-Est Européen 18 (1941) Bucarest, 115Moravcsik 1953. 89.; Isztorija Vizantyiji v trjoh tomah П. Moszkva, 1967. (továbbiakban: Iszt. Viz.) 326. 66 HO VII. 20.; К 299. - Ld. még Pauler: i. m. I. 324-325., 504., 526. jegyz.; Moravcsik 1953. 89.
