Századok – 1982
Tanulmányok - Hahn István: Külkereskedelem és külpolitika az archaikus Hellaszban 460/III
KÜLKERESKEDELEM ÉS KÜLPOLITIKA AZ ARCHAIKUS HELLASZBAN 471 a saját termékek értékesítésének célját ismerjük fel.5 4 Általában - az egész ókori árucserére vonatkozóan — jogosultnak tűnik az az általános törvényszerűség, hogy a politikai közösségek (görög viszonylatban a polisok) által kezdeményezett vagy patronált kereskedelem célja alapvetően a közszükségleti cikkek beszerzése és ennek a primér célnak van alárendelve az árucsere formája is; itt tehát a haszon, a kerdos szempontja nem érvényesül. Ezzel szemben a magánkereskedők tevékenysége irányul haszon (kerdos) szerzésére, amely mellett másodlagos a közvetített áruk közszükségleti volta. Az „elsőrendű szükségletek" között a kezdeti időszakban túlsúlyban levőnek látszik az ipari célra használható fémek és ércek mennél nagyobb mennyiségben való beszerzése. Már al-Mina, a legkorábbi és még nem is kizárólag hellén emporion is feltehetően elsődlegesen a közeli Urartu nyers és feldolgozott vasércének beszerzésére létesült;55 a nyugati Pithékussai is aligha szolgálhatott más célt. Igaz, hogy ez utóbbinak esetében felmerült az a jogos kérdés, hogy az itt cserét folytató euboiai (elsősorban eretriai és csak másodsorban chalkisi) kereskedők közelebb is találtak vasércet.5 6 A gazdaságossági számítások (amelyek a szállítás költségeit is figyelembe veszik) azonban az adott összefüggésben — és általában az antikvitásban - félrevezetőek. Figyelembe kell vennünk, hogy éppen a korai archaikus korban — tehát a 8. század közepétől egészen a 7. század közepéig — a hoplités-taktika felfejlődése, a vasfegyverek folyamatos elterjedése következtében az igény szinte korlátlan lehetett, tehát a vasércek importja — ha szabad ezt a modern kifejezést használni - „rentábilis" volt még akkor is, ha az anyaország is bányászott vasércet.5 7 A közép- és délitáliai (etruriai és campaniai) vasérc-lelőhelyek pedig szinte felszíni feltárást tettek lehetővé. Mivel pedig az írott források és a régészeti leletek egyaránt ezt emelik ki Pithékussai, majd azt követően Kymé fő gazdasági értékeként: nem zárkózhatunk el elméleti megfontolások alapján a tények (adott esetben e térség és az itteni emporionok»vasérc-kincseikben realizálódó gazdasági jelentősége) elismerésétől.58 A még távolabbi, ibériai térségnek már inkább a ritkább nemes- és színesfémekben való gazdagsága jelentett vonzóerőt.5 9 54 M Weber mutatott rá erőteljesen és az újabb kutatás számára is irányt mutató módon az antik polis fogyasztói jellegére, vö. pl. Gazdaságtörténet, magy. ford.Bp., 1980, 297 skk.; újabban vö. M. Austin-P. Vidal-Naquet: Économies et sociétés en Grèce ancienne, Paris, 1972, 131 skk. SSR. Drews: Earliest Greek settlements, JHS 96, 1976, 26. 5'Erre hivatkozik többek között R. Drews i. c. 29 1., és vele egyidejűleg S. C. Bakhuizen: Chalcis in Euboea, Ley den, 1976, 65 skk.; amikor feltételezik, hogy a sziget első telepesei chalkisi ötvösök (aranyötvösök) voltak, akik helyben beszerezhető nyersanyagból készítették műtárgyaikat és azokat ugyanott értékesítették. Ámde ez a mérsékelt haszonlehetőség nem lett volna arányban a messzire való kivándorlás és városalapítás nehézségeivel és veszélyeivel. 57 A legkorábbi anyaországi vasércbányákat, előbb néhány szigeten (Seriphos, Lémnos stb.), majd a Peloponnésoson is, csak Pithékussai alapításával kb. egyidőben kezdték feltárni, az i. e. 8. sz. folyamán, vö. Ch. G. Starr i. m. 68 sk. 5 8 A délitáliai hátország részben vasérc (és egyéb fém) beszerzési, és egyben a görög kézműipari készítmények számára értékesítési piacot is jelentett. A közvetlen környezet „barbár" volt (campaniai samnisok, lucanusok stb.), de az etruszk térség közelsége további előnyt jelentett a beszerzés és az értékesítés területén, vö. ehhez J. N.. Coldstream i. m. 221, 232 sk., és az egyéb, Pithékussai kérdésével kapcsolatban már id. müvet is. 59 A nemes- és a színesfémek behozatala szempontjából Hispaniának volt nagy jelentősége, vö. P. Faure: Vie quotidienne des colons grecs, Paris, 1978, 117 skk.; vö. továbbá: У. Muhly L m.,/. J.\ Jully: i. c. Arch. Esp. Arqu. főként a föníciaiak közvetítő tevékenységével kapcsolatban.
