Századok – 1982
Tanulmányok - Hahn István: Külkereskedelem és külpolitika az archaikus Hellaszban 460/III
470 HAHN ISTVÁN hatjuk Prótost vagy Protist, Massilia félig legendás alapítóját (Aristotelés Fr. 549 R);ide sorolható a lampsakosi Charón által említett Phobos (FGrHist 262 Fr. 7a), aki mint Kódros (az utolsó athéni király) nemzetségének leszármazottja, „hatalom és királyi tekintély birtokában 'magánügyekben' (azaz: gazdasági érdekből) Páros térségébe hajózott. . . Itt vendégbarátja lett Mandrónnak, a Bebrykos törzs urának, szövetségese és segítője a szomszédok elleni harcaiban. .. Amikor pedig elhajózott, Mandrón sok más szívesség mellett földjének és városának egy részét is odaígérte neki, ha Phókaiából való telepesekkel akarna odaköltözni..." Ezeknek a „gyarmatalapítóknak" az adott körülmények között kereskedelmi érdekeltségét és érdeklődését aligha lehetne tagadni. Azok a jellegzetes társadalmi mozgások továbbá, amelyek éppen a hajózás és kereskedés szempontjából legdinamikusabb városokban éppen a 7—6. században megváltoztatták az arisztokrácia összetételét is - úgy tűnik, egyes közrendűeket nemcsak az „újgazdagok" sorába emeltek, hanem őket egyben városuk hangadói, arisztokratái közé is juttatták. Egyetlen város költőjének - az újabban az i. e. 7. század utolsó évtizedeire keltezett megarai Theognisnak költészete5 1 legalábbis azt mutatja, hogy azok a „hitványak" (kokoí), akik vagyonuk révén a derekak, agathoi, esthloi stb. körébe emelkednek, itt előkelő házasságuk révén „összemossák a származást", továbbá „egymást nevetve csapják be" (jellegzetes kereskedői attitűd) — zömmel vagy jómódúvá lett kézművesek, vagy (és többségben) kereskedők, hajótulajdonosok: mindenképpen a külső piacokkal kapcsolatban álló személyek, akik azonban — Theognis a tanú rá — városuk ügyeiben is döntő szóval bírnak.5 2 Ebben az összefüggésben elfogadhatjuk a milétosi „aeinautai" hagyományos etimológiáját: „akik állandóan hajóznak", és ezáltal a plútis, a „gazdagság" részeseivé lesznek.5 3 Az eddigiekben felsorolt szempontok, éspedig: a) egyes „neves" kereskedők arisztokrata jellege; b) egyes gazdag vállalkozóknak, kereskedőknek a politikai döntési szférába való felemelkedése (Megara, Milétos); c) a földmívelő apoikiák mellett kereskedelmi célú településeknek is létesítése, ezeknek egyes polisok arisztokráciájához való kapcsolódása és ugyanakkor a helyi lakosság reprezentánsaival való jó viszony keresése: d) a kereskedelmi célú szállításokhoz eredetileg katonai célt szolgáló hajótípusok (pentékontoroi, triéreis) igénybevétele - arra a következtetésre vezetnek, hogy a Hésiodost követő időszakban — tehát a 7. században, a „nagy gyarmatosítás" korában a kereskedelmi szempontok sokoldalúan befolyásolták az egyes polisok politikáját. Ha most ennek a „befolyásolásinak formáját, célját és módszereit konkrétan kíséreljük meghatározni, első helyen a saját primer szükségletek kielégítésének, nem pedig 5 0 Személyéhez, mint a „királyi kereskedők" típusához, vö. A. Meie: Il commercio.. . 60 skk. 5l M. L. West: Theognidea, in: Iambi et elegi Graeci I., Oxonii, 1971, 172 skk.; szerinte Theognis i.e.:640-600 között működött. s 2 Theognis 39 skk.; 53 skk.; 69 skk.; 1081 skk. Igen jellegzetes sorok 1165 sk. 53 Az aeinautai („állandó hajósok") terminust M. W. Arnheim: Aristocracy in the Greek Society, London, 1977, 53 skk, a naió = „lakni" tőből származtatja és „állandó lakos", „őslakos", „az alapító nemzetségekhez tartozó" értelemmel ruházza fel.-A Plutarchos: Quaest Gr= Мог. 298 С. 32 §, által is adott hagyományos etimológiát továbbra is elfogadja R. Bianchi Bandinelli, OSC II. 348, 350.
