Századok – 1982
Tanulmányok - Hahn István: Külkereskedelem és külpolitika az archaikus Hellaszban 460/III
KÜLKERESKEDELEM ÉS KÜLPOLITIKA AZ ARCHAIKUS HELLASZBAN 469 ságát egyaránt fokozta;4 3 Korinthos alkalmazott először triéréseket - ami a rakodótér befogadóképességét is növelte.4 4 A korinthosi földszoroson áthaladó, i. e. 7. századi diolkosnak létesítése is elsősorban a városi közmunkákat is irányító arisztokráciának volt az érdeke;4 5 s ezt általános fogalmazással az antik hagyomány is tudta: a Bakkhiádák a kereskedelmet gond nélkül használták ki (Strabón VIII. 5,20, С 378). Ez az „arisztokratikus érdek" bizonyos kereskedelmi akciók folytatásában, ill. lebonyolításában tehát többféle szinten realizálódott: a) saját alapvető és fényűzési szükségleteinek kielégítése; b) a tőlük függő, ill. vezetésük alatt álló közrendűek alapvető fogyasztási és termelési szükségleteinek kielégítése; c) a kereskedésből származható kerdosból, kereskedelmi haszonból eredő jövedelmek szerzése; d) a városhoz tartozó kikötő, ill. kikötők hasznának lefölözése. 7. A Homéros és Hésiodos korát követő időszak — lényegileg az i. e. 7—6. század — kereskedelme közvetve vagy közvetlenül megtartotta bizonyos fokig „arisztokrata" jellegét. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy „az" arisztokraták (jómódú földbirtokosok) általában kereskedéssel is foglalkoztak volna; sem azt, hogy a tényleges kereskedők kerültek volna ki zömmel az arisztokrácia köréből — hanem csupán annyit, hogy: a) a polisok egy részében (azokban, amelyek élénkebb kereskedelmet folytattak) ez a tevékenység egybevágott az arisztokrácia közös érdekeivel, tehát annak politikai és katonai támogatását is élvezte; b) hogy az arisztokraták egy része nem érezte státusa számára megalázónak az ilyen tevékenységet - esetleg kiegészítő jellegű folytatását; c) hogy — ugyarícsak némely polisban — az újonnan felemelkedő vezető csoportokban már jelentős számban vehettek részt egyes, akár főfoglalkozás-szerűen is kereskedő személyiségek. Mint ismeretes, az archaikus korból, főként Hérodotos novellisztikus közlései alapján, négy nevezetes kereskedőt ismerünk közelebbről: ezek a samosi Charaxos, aki Egyiptommal folytatott borkereskedelmet, és végül vagyonát egy naukratisi kurtizánra költötte;4 6 a krétai Koróbios-4 7 a samosi Kólaios;4 8 az aiginai Sóstratos4 9 -akikről mindről feltételezhető előkelő társadalmi helyzetük. Ha elfogadjuk azt az elvet, hogy a helyi uralkodók által engedélyezett vagy kezdeményezett görög településeknek már eleve volt valamilyen kereskedelmi jelentőségük — e korai kereskedők közé sorol-4 3 Hdt. 1, 163, vö. J. Valiét i. m. 187.; ua.: Bull. Corr. Hell. 99, 1975. 889 skk. 44 £. Casson: Ships and Seemanship in the Ancient World. Princeon, 1971. 170 skk. 4 5iV. M. Verdeiis: Der diolkos am Isthmus von Korinth, „Athenische Mitteilungen" 71, 1956. 51;skk. 4 6 Hdt. 2, 135; M. M Austin: Greece and Egypt in the Archaic Age, Proc. Cambridge Phil. Soc. 1970, Suppl. 2, 22 skk. 4 7 Hdt. 4, 151 sk.; e személyek arisztokrata voltára következtet E. Lepore, in: OSC 217. 48 uo.; E. Lepore OSC sk.; Ch. Starr i. m. 52. 4 9 A Hérodotos által említett Sostratos által dedikált szobor került elő az etruszk Pyrgiben -tehát az írott fonásokból ismertnél is szélesebb külkapcsolatai voltak, vö. A. W. Johnson: The Rehabilitation of Sostratos, Parola del Passato 27, 1972, 416 skk.
