Századok – 1982
Tanulmányok - Hahn István: Külkereskedelem és külpolitika az archaikus Hellaszban 460/III
KÜLKERESKEDELEM ÉS KÜLPOLITIKA AZ ARCHAIKUS HELLASZBAN 465 állatot és rabszolgát kapott (II. 2, 467..). A taphiosok királya, Mentés, akinek alakjába Athéné rejtőzött, vasat cserélt rézre (Od. 1. 184). Iasón és Mentés: basileusok, de nem vetik meg a kereskedést, aminthogy Homéros héroszainak értékrendjében az anyagi javak nyíltan és leplezetlenül magas fokon álltak.24 Plutarchos Solón-életrajzában már szükségesnek tartja felsorolni néhány „királyi kereskedő" nevét, annak igazolására, hogy a kódrida Solón, kereskedést folytatván, nem viselkedett státusához méltatlanul (Solón 2, 6). De a Homéros által említett közvetlen királyi cserék (01. burkolt cserét involváló ajándékok) még alkalmiak. Az állandó jellegű árucserét az ő megbízásukból préktérek, hivatásos személyek végzik, akiknek ezen tevékenysége, a préxis, fő megélhetési forrásuk,2 5 A homérosi oikos urai voltaképpen nem is járhattak volna el másként. Az árucsere tárgyai leginkább a birtok terményei: elsősorban a (nagyértékűnek tartott) bor, és a sokkal csekélyebb értékű gabona (Melanthios abban bízik, hogy ha Odysseust eladja rabszolgának, érte rengeteg élelmet, gabonát kap - Od. 17, 250 -). Ezért cserébe aranyat, más fémeket, fegyvert, ékszert, egyéb fényűzési tárgyakat, állatot és - nem csekély számban — rabszolgát vártak.26 A homérosi világnak, „Odysseus világának" távolsági, tengeri árucseréje tehát a költő ábrázolásában nem periférikus jelenség, sem mennyiségét, sem a szükségletek kielégítésében betöltött szerepét, sem a cserében résztvevő, ill. abban érdekelt személyek társadalmi státusát tekintve. A kyklópsok végletes elmaradottságát többek között azzal indokolja a költő, hogy oda nem járnak idegenek hajói (nyilván árucsere végett), míg a civilizált phaiakokra éppen a fejlett árucsere és hajózás jellemző (Od. 6, 700 skk.; 9, 125 skk.). 5. A homérosi eposzokban vázolt képet lényegileg hitelesíti az írott szövegek felől a szinte kortársnak tekinthető Hésiodos. Az ő tapasztalati világában a tengerentúli (konkréten: Boiótia és Kisázsia közötti) árucsere részben a nagyobb haszonra vágyó és ezért kockázatot is vállaló jómódú birtokosok mellékfoglalkozása, kiegészítő tevékenység (az elsődleges tevékenységet jelentő földművelés) mellett: ezért (és nem csupán meteorológiai megfontolások alapján) javasolja a tengeri kereskedelmi utak számára a nyári napforduló (jún. 21.) utáni 50 napot kb. aug. 10-ig, amikor a széljárás a legkedvezőbb, és egyébként is túl vannak az aratáson, de innen a szüreten.2 7 Ezek a birtokosok nem „szegényparasztok", hanem jómódúak; saját hajójukon, saját embereikből (szolgáikból és rabszolgákból) álló legénységgel, saját termeivényeikkel indulnak útnak: a „föld adomá-2 "A. M. Snodgrass: An Historical Homeric Society? , JHS 94, 1979, 114 szerint ez a társadalom „strongly success-orientated and strongly materialistic". 25 A préktér nem-specializált, általános, de főhivatású kereskedő, „tevékeny ember", vö. II. 9, 443, és A. Meie: i. m. 58 skk. 26 A rabszolga, mivel saját lábán szállítható, kedvelt árucikke a korai kereskedelemnek, vö. Polányi K. i. m. 356 skk. Ezért Homéros szemében is a leggyakoribb árucikk a rabszolga; a mykénéi és homérosi rabszolgakereskedelemhez vö. J. Lencman; Mikenszkoje i gomerovszkoje rabsztvo, Mo. 1961, 166 skk. Ugyancsak a rabszolgakereskedelem elteijedtsége teszi érthetővé az emberrablás, kalózkodás és tengeri kereskedelem szoros összefonódottságát. 2 'Erre az utóbbi szempontraM. West kommentáljával (Hesiod: Works and Days, Oxford, 1978, 663 skk. sorok) szemben A Meie i. m. 53 skk. hívta fel a figyelmet.
