Századok – 1982
Tanulmányok - Hahn István: Külkereskedelem és külpolitika az archaikus Hellaszban 460/III
464 HAHN ISTVÁN (a királyoknak, a velük összefonódott papságnak, ill. később a „köztársasági'" államszervezet vezetőinek) jelentős része, ha nem éppen döntő szerepe volt. Másrészt viszont a királyok hatalmának hanyatlása a 7. sz.-ban e hatalom „klasszikus" külkereskedelmi monopóliumának érvényesítését is korlátozta — ill. nagyobb lehetőséget adott egyes kereskedőcsoportok önálló ténykedésének. Homéros hősei, amennyiben föníciai kereskedőkkel érintkeznek, sohasem az állam képviselőivel, de nem is egyes kereskedőkkel, hanem mindig kereskedőcsoportokkal lépnek kapcsolatba, akik — úgy tűnik — közösen rendelkeznek a hajóval, annak rakományával és személyzetével.22 Ezek a föníciai kereskedők sokféle árucikket cserélnek. Az ősi keleti hagyományokat követő módon, főként basileusokkal szemben, az ajándékcsere látszatát keltik. Az az ezüstserleg, amelyet Achilleus a versenyfutás díjául kitűzött, sidóni kézművesek müve volt, föníciai kereskedők szállították át a tengeren, hogy Thoas királynak adják ajándékba; ő ezen a serlegen váltotta ki Priamos fiát, Lykaónt Achilleus rabságából — így került az acháj héros tulajdonába (II. 23, 740 skk.). A „dicső föníciaiak" (phoinikes agauoi) általában becsületesek; Odysseus egyik hazug önéletleírásában (Od. 13, 271 skk.) azt hangsúlyozza, hogy azok a föníciai hajósok, akiket ezért megfizetett, őt becsületesen Pylosba akarták eljuttatni, „nem akarták megkárosítani" (277), és „akaratuk ellenére", vihar miatt kellett őt Ithakában kitenniük; de vannak becstelenek is, akik az emberrablástól, rabszolgakereskedéstől sem riadnak vissza (vö. Odysseus elbeszélése, Od. 14,287 skk.; Eumaios története uo. 15,415 skk.). Ezeket az adatokat egybevetve, a föníciai kereskedelem, amellyel a görögség a mykénéi kortól kezdve folyamatos kapcsolatban állt, kettős jellegű volt: „állami jellegű", amennyiben nagy értékű árukat cseréltek egyes térségek vezetőivel, ill. „basileusokkal"; és egyéni jellegű, amennyiben egyes személyekkel léptek kapcsolatba. Az előbbi modellben még szerepet játszott az „ajándék", mint pl. a lémnosi Thoasszal szemben — amelynek ellenszolgáltatása nem feltétlenül valamilyen ellenérték, hanem esetleg a biztonság nyújtása. Az egyének által lebonyolított árucsere viszont — és ez voltaképpen újdonság az ókori Kelet viszonyai között — bevallottan haszon, kercios szerzését szolgálja.23 Az Odysseust szállító föníciaiak már a szívességnek látszatát sem keltették, valamilyen bérért vették hajójukra — és partot érve, ugyancsak haszonnal akarták árujukat értékesíteni (adott alkalommal embert is rabolni). 4. Azok a személyek azonban, akik a homérosi eposzok árucseréjét végzik, nem mindig idegenek, föníciaiak ; lehetnek achájok is, éspedig basileusok, ill. azok megbízottai. Iasón fia, Eunéos, a lémnosiak ura, a két Atreidésnek 1000 mérték bort adott (dókén), alighanem „csereajándék" formájában, és azért az achájoktól rezet, vasat, bőrt, 2í Vö. Ilias 23, 744: a szóban forgó serleget „föníciai emberek" szállították a tengeren; Od. 13, 272 skk.; A. Meie: II. commercio Greco arcaico, Napoli, 1979. 87 skk. Viszont egy kereskedő rendelkezik a hajóval és árujával Od. 14, 288 skk. elbeszélésében. 2 3 Vö. pl. Od. 13, 212:i\\ioátiv Kai oyiv nevoeíicea \фа быко . . .uo. 15 , 429:. . . 06'äf(oi> uivov Hb<jjK.ev, uo. 452: nvpuov djvov . . . vö. még 445 és 452 sorokat, ahol ugyancsak „méltányos ár"-ról van szó. Ezzel szemben a „sidóni király" Menelaosnak a serleget ajándékba adta, Od. 4, 612 és 15, 113.
