Századok – 1982

Tanulmányok - Hahn István: Külkereskedelem és külpolitika az archaikus Hellaszban 460/III

KÜLKERESKEDELEM ÉS KÜLPOLITIKA AZ ARCHAIKUS HELLASZBAN 463 egyes részletkérdések, mint ismeretes, homályosak és ennek megfelelően vitatottak is.19 Fogalmilag tisztázatlan az is, hogy a behozott értékek közül a fémeket, elsősorban a rezet, a feltehetőleg kivitt árucikkek közül a bort és olajat, netán a - Krétánál mindenképpen kisebb mennyiségű — gyapjút, ill. gyapjúszövetet — a közszükségleti avagy a fényűzési cikkek kategóriájához soroljuk-e; hogy a cserét gyakorlatban lebonyolító személyek viszonya miként alakult az udvarral — és végül, hogy a „behozatal"-ban miként aránylott egymáshoz a szervezett kölcsönös árucsere és a zsákmányolás, esetleg tengeri kalózkodás. Homéros — a trójai háború korába visszavetítve — úgy tudja, hogy királyi személyek sem vetették meg az alkalmi tengeri rablást és Odysseus, hogy saját tekintélyét növelje, egy krétai király kalózkodásra kényszerült fiának adja ki magát (Od. 14, 199 skk. 18.) 3. A „homérosi" görögség tipikus külkereskedelmi partnere a föníciai, leginkább a sidóni „hajósnép" volt. Acháj részről vagy maguk a cserealappal rendelkező basileusok, vagy azok ügyeit intéző préktér-eк a csere partnerei. Önálló acháj kereskedőkről Homéros még nem tud, s ahol az emporos előfordul, a hajóra felvett, befogadott utast jelent csupán. Aligha járunk messze a valóságtól azzal a feltételezéssel, hogy a „sötét századok" gazdasági pangása utáni „geometrikus" kor ébredésének körülményei között egyfelől a még létező my kénéi hagyományok, másrészt azonban a föníciai kereskedelem modellje hatottak döntő módon a külkereskedelmi kapcsolatok szervezetének és bonyolításának módszereire.20

Az Ugarit lehanyatlása (kb. 11. sz.) után előtérbe kerülő sidóni és tyrusi „föníciai" kereskedelemről a korábbi keleti időszakokhoz képest szegényesebb a forrásanyagunk, és ez is jórészt idegen eredetű - bibliai közléseknek (vö. főként Ezékiel 27. fej. szemléletes leírását a tyrusi kereskedelemről), ill. a homérosi eposzoknak köszönhető. A Földközi-tenger bgnyugatibb partvidékével, Tartéssosszal fennállott és sokoldalúan dokumentált kapcsolatok, a nagyarányú ezüstbehozatal tényei, az ehhez szükséges hajótér, a szállítmányok védelmének igényei és az útvonalat biztosító állomások, „emporion"-ok alapítása és fenntartása: mindez ennek a kereskedelemnek állami jellege mellett szól — legalábbis oly mértékben, hogy a föníciai városállamok érdekeltek voltak e kereskedelem fenntartásában és lebonyolításának folyamatosságában, és ez az érdekkörükhöz tartozó térség népeivel, államaival való kapcsolatok jellegét is befolyásolta: állami .külpolitikai" érdek volt pl. az, hogy — amint az egybehangzó hagyomány közli - Karthago alapításakor az ott uralkodó „király" egyetértését adásvételi szerződéssel érték el.21

Ezékiel szövegezése is erőteljesen emeli ki az általa jellemzett kereskedelmi kapcsolatok „egyetemlegesen tyrusi" jellegét. A föníciai külkereskedelem irányításában tehát az állami vezetésnek "Vitatott kérdés, hogy a bronzmívesek (chalkeusok) csak a királyi palota, ill. templom számára, vagy idejük egy részében magánszemélyek részére is dolgoztak-e. A Jn. táblákon megnevezett kézművesek egy része kapott „ tarasijd' = talansija vö. talanton?) ellátmányt, mások nem. A bronzmívesek egy része a „Potnia istennő bronzmívese" címet viselte; mindez a kézművesek különféle csoportjainak meglétére enged következteni. 2 "A. Meie, in: OSC I. 64 skk. ; CK G. Starr: The Economic and Social Growth of Early Greece, N. Y. 1977, 56 skk.; W. S. Ward: The Role of the Phoenicians in the Interaction of Mediterranean Civilizations, Beyrouth, 1968, főként 97 skk. — —- ^ 21

Karthago alapítási mondájához: Justinus 43, 3-4.