Századok – 1982
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: Közép-Kelet-Európa és a világkereskedelem az újkor hajnalán 427/III
458 PACH ZSIGMOND PÁL jellegzetes, szétszórt (decentralizált) formája — nagyrészt a falusi háziiparra, vagyis az őstermeléstől még teljesen el nem szakadt paraszti iparosra támaszkodott, aki munkaerejét mezőgazdasági és ipari tevékenység között osztotta meg; így alacsonyabb munkabérért volt alkalmazható, mert a létfenntartásához szükséges élelmiszerek egy részét is maga termelte meg, és munkabérének leszorítását nem gátolták városi céhes előírások.14 7 Mindez a piacon jelentkező élelmiszerkeresletet csökkentette, és — egyéb okokkal együtt - az agrárárak, főképp a gabonaárak süllyedését, méghozzá az ipari árakénál nagyobb mértékű visszaesését: további válságjelenségeket idézett elő.14 8 Egyúttal természetesen a közép-kelet-európai országokból való agrárimport iránti igény lanyhulását is maga után vonta. 12. Mindazok a jelentős változások, amelyeket a modern világgazdaság kibontakozási folyamatának három fő elemét, három fő alkotó részét illetően — a nyugat-európai, a közép-kelet-európai és a koloniális gazdaságot illetően — a 17. század közepe táján és második felében módunk volt megfigyelni: mindezek a változások látnivalóan korlátozták a Nyugat-Európa és Közép-Kelet-Európa közötti áruforgalmi kapcsolatok továbbfejlődését, kiterjedését a modern világgazdaság kialakulásának második periódusában. Korlátozták — de persze korántsem küszöbölték ki, szüntették meg ezeket a kapcsolatokat: nem változtatták meg, hanem éppen konzerválták az intrakontinentális kereskedelem áru összetételének eddigi jellegét. Közép-Kelet-Európa továbbra is iparcikkeket importált nyugat felől; Nyugat-Európa, amennyiben behozatali szükséglete volt ipari nyersanyagokban (így a hajóépítéshez szükséges fában, kátrányban, lenben, kenderben),14 9 valamint alapvető élelmiszerekben, jelesen gabonában, azt továbbra is főként a közép-kelet-európai országokból fedezte. Hiszen ha az Újvilágból áttelepített, meghonosított burgonya és kukorica már a 17. század végén jelentős szerepet játszott egyes nyugat-európai országok agrártermelésében és népélelmezésében, a 18. században pedig erőteljesen folytatta európai előrenyomulását, addig a tengerentúlon termelt gabona, az amerikai búza behozatala csak jóval később, a 19. század második felében kezdte számottevően befolyásolni a nyugat-európai agrárpiacot.15 0 14 7 „A manufaktúra-egységek a decentralizálódás tendenciáját mutatták - különösen falusi körzetek felé, ahol a nyersanyag olcsó, a megélhetési lehetó'ségek s ezért a bérek alacsonyak voltak, s ahol a munkaerő' zöme állt rendelkezésre": B. Supple: The Nature of Enterprise. In: The Cambridge Economic History of Europe, V, 397. - Vö. Marx, A tőke, I, 398, 807-809. 14 'В. H. Slicher van Bath is rámutat az agrárdepresszió jelentkezése és a rural industry fejlődése közötti összefüggésre, de azt a másik oldalról közelíti meg: „a mezőgazdasági dekonjunktúra időszakaiban - a középkor végén és a 17. században - rural industry lép színre, különösen a textiliparban": Les problèmes fondamentaux de la société pre-industrielle en Europe Occidentale, In: A. A. G. Bijdragen, 12, Wageningen, 1965, 37.; vö. Thirsk, i. m. 88. 14 ' L. fentebb az 58. jegyzethez tartozó szöveget, valamint Davis, i. m. 1954, 150-151.; СЛ. A. Piirimäe: О vlianii bal'tüszkoj torgovli na processz genezisza kapitalizma v Zapadnoj Evrope (konec XVI-XVII b.). In: Problemü genezisza kapitalizma, red. Sz. D. Szkázkin, Moszkva. 1970, 13-56. 150 L. pl. Abel, i. m. 258.; Faulkner, i. m. II, 411.;D. L. Kemmerer and С. C. Jones: American Economic History. New York-Toronto-London, 1959. 419. s köv.; Sándor P.: A XIX. század végi agrárválság Magyarországon, Bp., 1958, 12-15.
