Századok – 1982
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: Közép-Kelet-Európa és a világkereskedelem az újkor hajnalán 427/III
KÖZÉP -KELET-EURÓPA ÉS A VILÁGKERESKEDELEM AZ ÚJKOR HAJNALÁN 457 A legszembeötlőbb megint csak Anglia esete. A szigetországé, ahol a feudális agrárviszonyok elsöprésének újabb és újabb hullámai különösen kedvező terepet nyújtottak a tőke minden irányú előretörésének; ahol az ipar és a mezőgazdaság tőkés átformálódásának ösztönzői egymásba kapcsolódtak, és egymást erősítették. Anglia — amely eddig a mindenkori terméstől függően hol behozott, hol kivitt gabonát —140 immár egész mezőgazdasági terményszükségletének folyamatos fedezésére képessé lett, mi több: gabonaexportáló országgá vált - éppen az 1660-1680-as évektől fogva -, s az is maradt csaknem egy évszázadon keresztül, egészen az ipari forradalom küszöbéig.141 Elsősorban Hollandiába vitt ki gabonát, s „egy időben azt hitték, hogy Anglia veszi ál a balti országoktól Hollandia magtárának szerepét". Angol terményt emellett az Ibér-félszigetre is exportáltak (amely előzőleg szintén fontos piaca volt a baltikumi gabonának), valamint a nyugat-indiai cukorgyarmatokra.142 Franciaország északi részén — amelynek agrárfejlődése bizonyos hasonlóságot mutatott az angliaival — valószínűleg ugyancsak növekedett a gabonatermelés a 17. században, és növekvő mértékben fedezte az ország belső fogyasztásának igényeit.14 3 De más fejlemények más országokban is hasonló irányban munkáltak. Megindult az amerikai eredetű burgonya és kukorica nagyobb méretű termesztése Európában: az előbbi Írországban, az utóbbi (a rizzsel együtt) Itáliában, Spanyolországban és Portugáliában már a 17. század második felében fontos szerepet töltött be a tömegfogyasztásban.14 4 A nyugat-európai kontinens egyes országaiban — Spanyolországban, Portugáliában, Franciaország egyes részein - a század folyamán demográfiai pangás, illetve hanyatlás állott be,14 5 ami korlátozta az élelmiszerszükségletet. Végül: úgyszólván általánosan megfigyelhető a 17. századi Nyugat-Európában — korábbi előzmények erőteljes folytatásaként — az ipar vidékre húzódása, új falusi telephelyeinek kialakulása, az ún. rural industry kifejlődése.14 6 Ez a folyamat - amely a feudális városgazdasági szerkezet már említett bomlásának, a hagyományos piackörzetek keretei szétfeszítésének (a távolabbi iparvidékek termékeinek növekvő mértékű betörése mellett) másik tényezője volt — városi iparosok falura áramlását is magában foglalta. Ennél is lényegesebb azonban, hogy a rural industry - a tőkés manufaktúra-fejlődés e ""Stone, i. m. 37, 49-50.; Supple, i. m. 18-19. 14 'A búzakivitel évi mennyiségére: T. S. Ashton: Economic Fluctuations in England 1700-1800. Oxford, 1959. 183.; vö. Deane-Cole, i. m. 65. 142Lipson, i. m. II, 459-460.; Clapham, i. m. 283-284. 143/ Jacquart, La productivité agricole dans le France du Nord du XVIe et XVIIe siècles, Third International Conference of Economic History (Munich, 1965), II, Paris-La Haye, 1968. 65-74. 1 4 4Masefield: i. m. 276-278, 299-301.; Faber. i. m. 16-17.; B. H. Slicker van Bath: Agriculture in the Vital Revolution, In: The Cambridge Economic History of Europe, V, 78-79. >4 5Л/. R. Reinhard-A. Armengaud: Histoire générale de la population mondiale. Paris, 1961. 114, 141-142, 144-146.; A:. F. Helleiner: The Population of Europe from the Black Death to the Eve of the Vital Revolution. In: The Cambridge Economic History of Europe, IV, 40-58. - összefoglalóan, bó' irodalommal. 146Gyimesi, i. m. 51-55.;/ Thir-ih: Industries in the Countryside. In: Essays in the Economic and Social History of Tudor and Stuart England, 70-88.; P. Deyon: Variations de la production textile au XVIe et XVIIe siècles: sources et premiers résultats. Annales E. S. С. XVIII, 5, 1963. 939-955.; H. Kellenbenz: Industries rurales en l'Occident de la fin du Moyen Age au XVIIIe siècle. Annales E. S. С. XVIII, 5, 1963. 823-882. - a nemzetközi szakirodalom áttekintésével. 3 Századok 1982/3
