Századok – 1982

Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: Közép-Kelet-Európa és a világkereskedelem az újkor hajnalán 427/III

456 PACH ZSIGMOND PÁL megvívott észak-németalföldi Egyesült Tartományok (Hollandia) nyomában Anglia haladt előre a leglendületesebben a tőkés kibontakozás felé: így itt a 17. század közepén lezajlott polgári forradalom utáni évtizedekben a korábbi válságtünetek - az 1620-as, 1640-es évek ilyenfajta jelenségei _13

5

immár eloszlanak, és eddig nem ismert tőkés prosperitás jegyében válik mintegy kézzelfoghatóvá, közvetlen realitássá a belső piac rohamos kitágulása, az egységes nemzeti piac megszületése.1 3

6 Mindez azt jelenti, hogy a modern világgazdaság kialakulásának második szakaszában a tőkésedő nyugat-európai, mindenekelőtt angliai ipar - amely előtt, mint láttuk, voltaképp ekkoriban tárultak fel a mediterrán és az amerikai gyarmati piacok — egyben gyorsan szélesedő belső keresletre, hazai fogyasztásra talált; mindez szükségképpen viszonylag csökkentette érdeklődését a közép-kelet-európai piacok iránt. Jellemző, hogy a forradalom évszázadát illetően — a külkereskedelem nagyarányú növekedése ellenére — a domestic market túlsúlyát hangoztatja számos kutató a foreign market-Ы szemben (ideértve a colonial market-ot is.).137

Az erre vonatkozó - részben egykorú - számítások-becslések szerint az angol textilipar össztermelésének mintegy 2/5-ét vitték ki, 3/5-e viszont az országon belül talált vásárlóra;13

8

a hazai piacon elhelyezett angol áruk teljes értékét pedig (beleértve a mezőgazdasági terményeket is) 1700-ban 42 millió font sterlingre becsülték, tehát több mint hatszorosára a kivitel előbb már idézett összértékének.13

9 11. Ám nemcsak a Közép-Kelet-Európába menő iparcikk-kivitel, hanem az innen származó mezőgazdasági termény behozatal iránt is lanyhult az érdeklődés ugyanez idő tájt Európa nyugatán. Az a tény, hogy a közép-kelet-európai országok világgazdasági szerepe e téren is csökkent a 17. század közepétől fogva, nemcsak agrárexportjuk fejlődésének belső, a termelési viszonyok, a „második jobbágyság" szabta korlátaiból következett — amelyekről az előbbiekben már szóltunk -, hanem részben a piaci viszonyokból: a Nyugat-Európa agrárimport-igény ét korlátozó tényezőkből is. 13 5J. ü. Gould: The Trade Depression of the Early 1620's, The Economic History Review, 2nd Ser., VII, 1, 1954, 81-90.; Supple, i. m. 52,102, 125. 136

Az 1660-1700 közötti évek „az angol történelem egyik leggyümölcsözó'bb és leglendületesebb korszakát alkotják mind a mai napig": Wilson, i. m. 1965. XII, 236. - Különösen „az 1660-1688 időszak volt a kereskedelmi expanzió korszaka": Minchinton, i. m. 11. Vö. Chr, Hill: The Century of Revolution 1603-1714. Sixth Edition, London, 1966. 220-221, 262-274.; R. M. Hartwell: Economic Growth in England, before the Industrial Revolution. The Journal of Economic History, XXIX, 1, 1969, 24-25. 137 Wilson, i. m. 1960, 209.; Hill, i. m. 21-22.; C. G. Reed: Transaction Costs and Differential Growth in the Seventeenth-Century Western Europe. The Journal of Economic History, XXXIII, 1, 1973. 177-190. 13

'Egy 1618-19. évi becslés Anglia évi posztótermelését 360 000 végben (shortcloth) adta meg, és ebből a belső fogyasztást 220 000 végre tette: Supple, i. m. 16.; vö. Ph. Deane számításával, aki 1700-ban az angol gyapjúszövet termelését kereken 5 millió font sterlingben, ebből az exportot 3 millió font sterlingben jelölte meg: The Output of the British Woollen Industry in the Eighteenth Century. The Journal of Economic History, XVII, 1957. 207-223. 1 3 ® Lipson, i. m. II, 190.; vö. Minchinton, i. m. 38-40.