Századok – 1982

Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: Közép-Kelet-Európa és a világkereskedelem az újkor hajnalán 427/III

444 PACH ZSIGMOND PÁL esés után, még az 1730-as években is csak évi 50—60 ezer körül mozgott, és csupán az 1760-as években érte el a két évszázad előtti színvonalat.6

3 Ami pedig a magyarországi export másik fő cikkét illeti — méghozzá az egyetlent, amely a 16. században megtalálta az utat az atlanti parti piacokra: Antwerpenbe, majd Hamburgba és Amszterdamba, éspedig az akkori viszonyok között igen jelentős mennyiségben -: a réz sem tudta ezt a pozícióját szilárddá tenni, a 17. század közepére-második felére is megőrizni a kialakuló modern világgazdaság nyugat-európai központjaiban. A besztercebányai (Neusohl, Banská Bystrica) réztermelés, amelynek évi átlaga a 16. század első felében, a Thurzó—Fugger korszakban kb. 24 ezer mázsára rúgott (s ennek a mennyiségnek legalábbis 4/5-e nyugati kivitelre került), s amely a Fuggerek kivonulása után, a 16. század második felében is 12-13 ezer, de még az 1610-es évek elején is 8-10 ezer mázsát tett ki, a 17. század közepén már legfeljebb 3—4 ezer mázsás évi átlagot ért el — ugyanakkor, amikor az előző században tőle még messze elmaradó svédországi réztermelés évi mennyisége mintegy 50 ezer mázsára futott fel. A magyarországi réz - ha a bécsi udvar által holland, majd angol tőkésektől felvett államkölcsönök fedezeteként később is számba jött - immár csak alárendelt szerepet játszhatott a világpiacon, amelyen a túlerejű svéd mellett ez időre újabb vetélytársak is megjelentek: a japáni, majd a chilei.64 7. A közép-kelet-európai árutermelés fejlődésének megtorpanása, hanyatlása tehát ez országok exportképességében, nyugat felé irányuló kivitelük egyes ágazatainak — a lengyelországi gabonaexportnak, a magyarországi marha- és rézexportnak — a visszaesésében közvetlenül, számszerűen is kimutatható. De hozzátehetjük — bár ez idő szerint mennyiségileg még csak közvetve tudjuk megragadni —: előbb-utóbb szükségképpen észlelhetővé vált nyugatról származó behozataluk, importfelvevő képességük tekintetében is. Hiszen az agrárfejlődés feudális-földesúri tendenciájának felülkerekedése, a „második jobbágyság" megszilárdulása számos közép-kelet-európai országban: keresztezte-hátráltatta a polgári városfejlődést csakúgy, mint a parasztság polgári fejlődését; tehát visszavetette a piacon jelentkező iparcikk-keresletet, korlátozta a modern típusú — belső és nemzetközi — kereskedelem felvevő bázisát.6

5 63

Magyarország ki- és beviteli forgalma az 1733, 1735, 1736, 1737,1738,1741, 1743. évben, Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 1894. 100-101, 180-181, 184-185, 278-279, 284-285, 362-363; 1895, 65-73.; 1897, 358-359.; Eckhart F.: A bécsi udvar gazdasági politikája Magyarországon Mária Terézia korában. Bp., 1922. 218. - Vö. Ember Gy.: Magyarország külkereskedelmi áruforgalma a XVII. század második harmadában. Századok, 1975. 5-6, 829, 839-840, 867. 64 Vlachovic, i. m. 70, 72-79, 81-87.; Van der Wee, i. m. I, 523.; Я. Srbik: Der staatliche Exporthandel Österreichs von Leopold I. bis Maria Theresia. Wien-Leipzig, 1907. 38, 43, 52-53, 126-128, 429.; E. F. Heckscher: An Economic History of Sweden. Cambridge, Mass., 1954. 72, 85-88.; К. Glamann: The Dutch East India Company's Trade in Japanese Copper 1645-1736. The Scandinavian Economic History Review, I, 1953.; С. H. Haring: Trade and Navigation between Spain and the Indies in the Time of the Habsburgs. Cambridge, Mass., 1918, 156. 6 5 L. idézett könyvünket, különösen 39, 44-45, 80, 83-85, 92-94.; M. Mafowist: Die Problematik der sozial-wirtschaftlichen Geschichte Polens vom 15. bis zum 17. Jahrhundert. In: La Renaissance et la Réformation en Pologne et en Hongrie, 1450-1650, Bp., 1963, 22-24.