Századok – 1982
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: Közép-Kelet-Európa és a világkereskedelem az újkor hajnalán 427/III
KÖZÉP-KELET-EURÓPA ÉS A VILÁGKERESKEDELEM AZ ÚJKOR HAJNALÁN 443 mennyisége már 55 800 lastra csökkent az 1600—1649 közötti évek 68 500 last átlagával szemben; 1700-1749 között pedig egyenesen 31 800 lastra esett vissza.57 A gabonakivitel hanyatlása a balti-tengeri kereskedelem áruösszetételének jelentős átalakulásához vezetett a 17. század közepétől fogva: a fa és egyéb hajóépítési és -felszerelési nyersanyagok (naval stores), valamint a (svédországi) vas került a Nyugat-Európaua irányuló kivitel előterébe.58 A lengyel gabonaexport csökkenése mögött részben a terméshozamok csökkenése állt, ami - a paraszti árutermeléssel és a bérmunkáltató nemesi árutermeléssel szemben - a robotmunkát végletekig kiaknázó földesúri árutermelés eluralkodására, a jobbágygazdaságokat tönkretevő foîwark-rendszerre vezethető vissza.59 A robotoltató földesúri árutermelés mély belső ellentmondása mutatkozott meg abban, hogy elnyomorította a parasztgazdaságokat: saját munkaerő- és munkaeszköz-forrását.6 0 De megnyilvánult ez a korlátozó hatás a magyarországi marhakivitel visszaesésében is, amelynek fő árutermelési bázisa nem a földesúri önkezelésű gazdaság, hanem az alföldi mezővárosi-falusi parasztgazdaság volt és maradt. A polgári-paraszti marhakereskedők piaci tevékenységét gátló földesúri ténykedésekben, a feudális urak konkurrenciájában, elnyomó-megszorító rendszabályaiban jutott ez a hatás közvetlenül kifejezésre.6 1 Ezek a belső, feudális korlátok is közrejátszottak - az exportpiaci viszonyok kedvezőtlen alakulása és egyéb tényezők mellett - abban, hogy a már a 17. század első felében észlelt akadozások-ingadozások után, a 17. század közepére-második felére bekövetkezett a magyarországi marhakivitel lehanyatlása, a magyar polgári-paraszti marhatőzsérek elszegényedése, tönkremenetele. Jellemző, hogy a nyugatra irányuló marhaexport, amelynek évi mennyiségét az 1560-1580-as években statisztikailag alátámaszthatóan minimálisan évi 60-80 ezer darabra tehetjük (egyes kutatók százezres, sőt kétszázezres számokra következtetnek),6 2 a 17. század második felében beállott nagyarányú visszas V. A. Faber: Het problem van de dalende graananvoer uit de Oostzeelanden in de tweeede helft van de zeventiende eeuw. In: A. A. G. Bijdragen, 9, Wageningen, 1963. 12. - Egy másik holland szerző - úgyszintén a Szund-vámjegyzékek alapján - kevésbé jellemző időbeli bontásban adja ugyan meg a balti-tengeri gabonakivitel átlagszámait, de így is rávilágít a hanyatlásra. Eszerint 1562 és 1657 között összesen 4,6 millió last, 1661 és 1783 között pedig 4,7 millió last gabonát szállítottak nyugat felé a Szund-szoroson át. Ez az első időszakban 47 900, a másodikban 38 500 last évi átlagot jelentett: W. S. Unger: Trade through the Sound in the Seventeenth and Eighteenth Centuries. The Economic History Review, 2nd Ser., XII, 2, 1959. 213. "S.-E. Aström: From Cloth to Iron: The Anglo-Baltic Trade in the Late 17th Century. I, Helsinki, 1963. 29, 32,41-44. Topolski: La régression économique en Pologne du XVIe au XYIIIe siècle, Acta Poloniae Historica, VII, 1962. 46-49.; VJ. Szcygielski: Die ökonomische Aktivität des polnischen Adels im 16-18. Jahrhundert. Studia Históriáé Oeconomicae, 2, Poznan, 1967. 85-87. 6 0 A baltikumi holland kereskedelem fontos közszükségleti áruja volt a sózott hering is, amelyet azonban ellenkező irányban: nyugat felől, az Északi-tengerről hoztak be a Szund-szoroson át a balti kikötőkbe. E téren is hasonlóan csökkenő tendencia érvényesült: az 1599-1612 között évi 20-25 000 lastról 1660-ra 16 000 last alá, majd az 1720-as évekre mintegy 8000 lastra: A. R. Michell: The European Fisheries in Early Modern History. In: The Cambridge Economic History of Europe, V, 149. 61 L. fentebb idézett könyvünket, különösen 49. s köv. 62L. Makkai: Der ungarische Viehhandel 1550-1650. In: Der Aussenhandel Ostmitteleuropas 1450-1650, 492.; H. Prickler: Das Volumen des westlichen ungarischen Aussenhandels vom 16. Jahrhundert bis 1700. In: Die wirtschaftlichen Auswirkungen der Türkenkriege. Hg. von O. Pickl, Graz, 1971. 140.; 1. N. Kiss: Die Bedeutung der ungarischen Viehzucht für Ungarn und Mitteleuropa vom 16. bis zum 18. Jahrhundert. In: Internationaler Ochsenhandel (1350-1750), 105. 2*
