Századok – 1982

Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: Közép-Kelet-Európa és a világkereskedelem az újkor hajnalán 427/III

KÖZÉP -KELET-EURÓPA ÉS A VILÁGKERESKEDELEM AZ ÚJKOR HAJNALÁN 439 áruszerkezetében azt a vezető helyet foglalták el, amelyet korábban a legkeresettebb fűszerfajta, a bors töltött be.3

8 Hasonló fejlemények jellemezték az angolok ázsiai kereskedelmét is a 17. század folyamán. Az Angol Kelet-Indiai Társaság maga is túlnyomóan nemesfémet (bullion) vitt ki Keletre, amiért a Társaságot hevesen támadták, s a „bullionisták" és „antibullionisták" között hosszú parlamenti és irodalmi vita lángolt fel.39

Ennek ellenére még egy 1663. évi törvény is megengedte a buliion exportját, s a 17. század második felében nem kevésbé, mint az elsőben, továbbra is a nemesfémek alkották a Társaság kivitele teljes értékének döntő hányadát: 70 és 90% között mozgott az exportban való értékrészesedésük az egész 17. század során, sőt még a következő század első évtizedeiben is.40

Az angolok ugyan kezdettől, a 17. század elejétől fogva törekedtek posztót (gyap/úszövetet) is kivinni a Távol-Keletre, de hamarosan rá kellett jönniük arra, hogy az ilyen cikkek ott .Jialott árunak" számítanak, s az exportált bálákat „molyok és hangyák rágják el". „Az angol posztó Indiában nem kelendő; legfeljebb nagyurak vásárolják, hogy takarót készíttessenek belőle elefántjaiknak és nyerget lovaiknak. De ruházkodásra senki sem használja ezen a vidéken."41

Sőt, az Angol Kelet-Indiai Társaság vonalán is hamarosan megindult és megélénkült az ellentétes irányú árumozgás: maga is növekvő mennyiségben kezdett behozni Indiából textilárukat — gyapot szöveteket (calico stb.); ezek mindinkább teret nyertek importjában a fűszerfélékkel szemben. Az angol társaság behozataláról (a behozatal Angliában értékesített hányadáról) 1621-ben - emlékszünk — még úgy vélekedtek, hogy az 2/3 részben borsból és egyéb fűszerfélékből állt; 1677-ben viszont már úgy ítélték meg annak áruösszetételét, hogy csupán 10%-át teszik ki fűszerek és festékanyagok, s 66%-át gyapotszövetek.42

A calico-import Indiából Angliába — amiről korábban alig lehetett hallani - az 1663-1669. évek átlagában 240 000 végre, 1699-1701-ben 861 000 végre ugrott; az utóbbi mennyiségnek 2/3-át tovább exportálták a kontinentális Nyugat-Európába.43

A nyomott indiai gyapotáruk olcsóságukkal és tetszetős színeikkel-mintáikkal csakhamar széles piacot hódítottak maguknak, főleg a kevésbé tehetős rétegeknél, Angliában, Franciaországban s másutt is — a Kelet-indiai Társaság kereskedelmi tevékenységét illető újabb éles bírálatok s a honi gyapjúipar érdekében kibocsátott behozatali tilalmak és gátló rendelkezések ellenére.44 " Glamann, i. m. 13-15,20-22,134-139, 265. - A 17. század végén jelent meg először a holland behozatalban a tea és kávé említésre méltó mennyiségben (együttesen 4,24% részesedéssel), hogy azután a 18. század első felében a fő importtételek közé emelkedjenek: ugyanott, 14-15,18, 183, 212. "A vitáról — amely egyébként nagy lendületet adott az angol közgazdasági irodalom kibontakozásának - részletesen tájékoztat Lipson, i. m. II, 277-303. 40

N. Chaudhuri: Treasure and Trade Balances: the East India Company's Export Trade, The Economic History Review, 2nd Ser., XXI, 3,1968. 482-484. 41 Lipson: i. m. II, 277-278, 286. (1616, 1692); F. J. Fisher: London's Export Trade in the Early Seventeeenth Century. The Economic History Review, 2nd Ser., III, 2, 1950. 157. (1614) 4 2

További mintegy 13-13%-át selymek (nyers- és szőtt selyem), illetve salétrom: The East India Trade a Most Profitable Trade to the Kingdom (1677) alapján közli Lipson, i. m. II, 288. ,3

R. Davis: English Foreign Trade 1660-1700. The Economic History Revies, 2nd Ser., VII, 2, 1954. 153, 165. - A fűszeráruk import-részesedése ekkoriban (1699-1701) már kevesebb, mint 3%-ra esett vissza: ugyanott, 163-166. 4 V. Kulischer: Allgemeine Wirtschaftsgeschichte des Mittelalters und der Neuzeit. München-Berlin, 1929, II, 169-171.; Lipson, i. m. II, 96-97.; R. Davis: English Foreign Trade 1700-1774. The Economic History Review, 2nd Ser., XV, 1962.