Századok – 1982
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: Közép-Kelet-Európa és a világkereskedelem az újkor hajnalán 427/III
438 PACH ZSIGMOND PÁL értékének állandó csökkenése arany gyümölcsöket termett a bérlőnek", hiszen hanyatló értékű pénzbért (munkabért) fizetett munkásainak és hanyatló értékű pénzjáradékot (bérleti díjat) a földtulajdonosoknak; így „bérmunkásai és földesura rovására egyaránt gazdagodott".3 5 Az árforradalom visszavetette ugyanezt a folyamatot a közép-keleteurópai földesurak önkezelésű gazdaságaiban, hiszen ez utóbbiak legföljebb kezdő kapitalisták voltak, de gyakorlott feudális járadékosok. A munkabéren a pénzromlás körülményei között maguk is nyertek volna ugyan, a pénzjáradékon azonban vesztettek; márpedig ők nem a bérek és profitok gondolatvilágában éltek, hanem a járadékokéban. A 16. századi árforradalom tehát - jóllehet Európa-szerte hasonló irányban befolyásolta az árak kölcsönös viszonyának, valamint az árak és bérek viszonyának alakulását - a nyugat-európaitól lényegesen eltérő hatást gyakorolt a termelési viszonyok alakulására Kelet-Európában. Itt a mezőgazdasági árukereskedelem és árutermelés feudális-földesúri módszereinek felülkerekedéséhez járult hozzá, ami viszont a továbbiakban a naturális járadékokhoz való visszatérésnek, a naturálgazdálkodásba való bizonyos fokú visszahanyatlásnak, a szolgaparaszti (servage-, Leibeigenschaft-, Erbuntertänigkeit-, perpetua rusticitas-) jellegű jobbágyi kötelékek létesítésének-visszaállításának következményét rejtette magában. A „második jobbágyság" létrejötte számos közép-keleteurópai országban: hátráltatta a belső piac, a társadalmi munkamegosztás fejlődését, torlaszt emelt a tőkés viszonyok kialakulásának falun és városban egyaránt; gátat \3tett mind a kereskedő- és manufaktúra-burzsoázia, mind egy burzsoá orientációjú, angliai típusú „új nemesség" kiformálódásának, mind a paraszti polgárosulásnak.36 E kedvezőtlen folyamatokat azután betetőzték és hatásaikat konzerválták a modern világgazdaság kibontakozásának új fejleményei — nevezetesen azok a változások, amelyek a 17. század közepére-második felére következtek be a kialakuló újkori világgazdasági rendszer három fő tényezőjének, három fő alkotórészének - a nyugat-európai, a keleteurópai és a gyarmati gazdaságnak — a helyzetében és egymáshoz való viszonyában. 4. Ami a gyarmati gazdaság távol-keleti relációját illeti, először is arra a jelentős változásra kell felfigyelnünk, amelyen a hollandok ázsiai kereskedelme ment át a 17. század második felében. A változás nem kivitelük áruösszetételét érintette (továbbra is főleg nemesfémet és vertpénzt vittek ki Távol-Keletre, mert európai termékek iránt csekély volt a kereslet Ázsiában),3 7 hanem Amszterdam felé irányuló behozatalukban mutatkozott. Az importon belül megnőtt a keleti textiláruk részesedése: 1668-70-ben több mint 36%-ra, 1698— 1700-ban pedig már közel 55%-ra rúgott — szemben a század első felének még csak 14—16%-os hányadával. A 17. század végére tehát éppen a textiláruk (gyapotszövetek, selymek) váltak a Holland Kelet-Indiai Társaság behozatalának elsőrendű tételévé, s az — 1620-hoz képest több mint ötszörösére nőtt — import 3 sMarx K. : A tőke. I. k., Bp., 1948. 804. - hivatkozással (W. Stafford) A compendious or brief examination of certayne ordinary complaints of divers of our countrymen in these our days. By W. S. Gentleman, London, 1581-re. 36 A 31. jegyzetben idézett könyvünkben főleg 30-38, 74-94. 3 7M. A. P. Meilinck-Roelofsz: Aspects of Dutch Colonial Development in Asia in the Seventeenth Century. In: Britain and the Netherlands in Europe and Asia, 66.
