Századok – 1982
Tanulmányok - Makk Ferenc: III. Béla és Bizánc 33/I
38 MAKK FERENC az határozta meg, hogy Béla a koronázás ügyében hozzá fordult segítségért, s ezáltal magától értetődően III. Sándort ismerte el legitim pápának III. Calixtus ellenpápával • (1168-1178) szemben, akit I. Frigyes császár támogatott. A III. Sándorhoz történt csatlakozás politikai jelentőségét mutathatja az, hogy éppen ebben az időben, 1172. március 26-án a wormsi birodalmi gyűlésen I. Frigyes újabb itáliai hadjárat tervét fogadtatta el, amely a lombard városok és III. Sándor pápa ellen irányult.30 Ilyen körülmények között az új magyar uralkodó állásfoglalása III. Sándornak kedvezett. Ugyanakkor az is Béla mellé állította a pápát — de természetesen hatott a magyarországi egyháziakra is —, hogy Béla minden bizonnyal már ekkor, tehát 1172-ben, esküt tett az 1169-es egyházi megállapodásra.31 Ez megnyugtatta mind a pápát, mind a hazai klérus nagy részét, hogy III. Béla egyházpolitikájának alapját az 1169-es konkordátum képezi. S végül nyilvánvalóan előnyösnek bizonyult Béla hatalomra kerülése szempontjából az is,hogy az 1170-es évek elején III. Sándor és Manuél között szoros kapcsolat, jó viszony állott fenn.32 Kétségtelen, hogy a pápa Bélának rendkívül értékes segítséget nyújtott a királyi hatalom megszerzéséhez, de az is bizonyos, hogy ebben az időben Béla legfőbb külföldi támasza a bizánci császár volt. Bizánci források arról tanúskodnak, hogy 1172-ben Manuél minden szükséges segítséget megadott Bélának a királyi hatalom megszerzéséhez. Kinnamosz elmondja, hogy a Magyarországra érkező Béla herceg kíséretében volt Jóannész prótoszebasztosz és számos bizánci előkelő. Ezzel teljesen egybevág Nikétasz közlése, mely szerint a bizánci császár fényes katonai kísérettel és hatalmas királyi pompával bocsátotta hazájába a magyar herceget, hogy átvegye a Magyarország feletti hatalmat.3 3 A Bélának nyújtott bizánci segítségre vonatkozóan értékes tudósítást tartalmaz II. Iszaakiosz egyik levele, melyet a császár III. Coelestin pápához 1193-ban írt. Ebben a levélben baszileusz arról értesítette a pápát, hogy III. Béla megtámadta Szerbiát, mert nem elégedett meg saját országával, „melyet Romania [ti. Bizánc] hadainak s pénzének segítségével nehezen szerzett meg" magának.34 Részletekről ez a forrás sem szól, de valószínűnek kell tartanunk, hogy 1172-ben, miként 10 évvel korábban, 1162 nyarán, Manuél a bizánci aranyak mellett - seregeinek a magyar határra történő felvonultatásával — a katonai nyomás eszközének alkalmazásától sem riadt vissza pártfogoltja trónra juttatásának előmozdítása érdekében. Bélának azonban látnia kellett, hiszen a baszileusz korábbi pártfogoltja, IV. István sorozatos kudarcainak története az 1160-as években világosan megmutatta, hogy Bizánc segítségével meg lehet ugyan szerezni a magyar trónt, de komoly belső bázis nélkül tartósan birtokolni nem lehet azt.3 5 Béla hatalomra kerülése, inajd trónjának megvédése 30W. Giesebrecht: Geschichte der deutschen Kaiserzeit V/l-2. Leipzig, 1880. 707-708.;/ Haller: Das Papsttum. Idee und Wirklichkeit III. Esslingen am Neckar, 1962. 231. 31 Holtzmann 1959. 413., 414-415. 32 Erre ld. pl. F. Chalandon: Histoire de la domination normande en Italie et en Sicile II., Paris 1907. (továbbiakban: Chalandon 1907.) 375.; F. Chalandon: Les Comnene. Études sur 1' empire byzantin aux XIe et XIIe siècles II. Jean II Comnène (1118-1143) et Manuel I Comnène (1143-1180). Paris, 1912. (továbbiakban: Chalandon 1912) 567.; W. Ohnsorge: Abendland und Byzanz. Weimar, 1958. 398-403. 33K 287.; N 170. 34Darrouzès: i. m. 343. 3SAz 1162—1165 közötti évek eseményeire és IV. István uralkodására ld. Makk 1978. U3-nS.-,Makk 1979. 29-34. Ehhez ld. még Fauler: i. m. I. 295-309.
