Századok – 1982
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: Közép-Kelet-Európa és a világkereskedelem az újkor hajnalán 427/III
430 PACH ZSIGMOND PÁL korábbi, ázsiai—európai „világkereskedelemben" nekik jutott szerepet: így óhatatlanul elmaradtak. Az utóbbi évtizedek kutatásainak fényében azonban — itt csupán a mai nyugati irodalom legfontosabb idevágó műveire: Fernand Braudel és Immanuel Wallerstein könyveire, valamint a Cambridge Economic History of Europe -пак a 16 -17. századról szóló újabb, V. kötetére utalunk8 — a fenti okfejtés kiegészítésre szorul. Hogy a közép- és kelet-európai országok, délnémet kereskedőtőkések vállakózásaitól eltekintve, nem vettek részt a felfedezésekben, akitáguló világtengeri forgalomban, a tengerentúli gyarmatosításban - természetesen önmagában is további hátrányba hozta őket Nyugat-Európához képest, közrejátszott tőkés átalakulásuk megkésésében. Ám ennél többről van szó: a nyugat-európai növekedés és a kelet-európai elmaradás közvetlenebb összefüggéséről. A modern világgazdaság kezdeti kialakulásának folyamata ugyanis nemcsak a gyarmatokra terjedt ki, hanem a közép-kelet-európai országokra is; az utóbbiak sem maradtak ki, hanem az eddiginél jóval erőteljesebben iktatódtak-vonódtak be a nemzetközi forgalom sodrába. Az új földrészek feltárásának, tengerentúli piacok megjelenésének időszakában, az atlanti parti országok /«íerkontinentális kereskedelmi kapcsolatai kifejlődésének időszakában Nyugat-Európának a közép-kelet-európai országokhoz fűződő wfrakontinentális forgalma sem lankadt el, hanem sokszorosára növekedett; sőt éppen ebben az időben tett szert igazi, újfajta jelentőségre. Ezek a növekvő súlyú, Európán belüli piaci kapcsolatok ugyancsak fontos tényezőjévé, alkatelemévé váltak a modern világgazdaság születőben lévő rendszerének: mégpedig oly módon, olyan hatással, hogy ösztönözték, elmélyítették az ipari-agrár munkamegosztást Nyugat- és Kelet-Európa között. így a kontinens keleti része maga is több tekintetben háttere, tartaléka, bázisa lett — a tengerentúli területeket gyarmati módon kiaknázó — nyugat-európai központ tőkés irányú nekilendülésének.9 A modern világgazdaságot tehát kialakulásának kezdeteitől fogva csak mint rendszer érthetjük meg, amelyben három fő tényező, három fő alkotórész működött közre és került kölcsönhatásba: a nyugat-európai, a kelet-európai és a gyarmati gazdaság. Fogalmazhatjuk így is: a nyugat- és kelet-európai fejlődés szétágazásának folyamatát csak a modern világgazdaság létrejöttének történelmi menetén belül érthetjük meg, a „középkori világgazdaságról'"0 az újkori világgazdaságra való átmenet részeként értelmezhetjük. 'F. Braudel: Civilisation matérielle, économie et capitalisme, XVe-XVIIIe siècle, 1-3. k., Paris, 1979; I. Wallerstein; The Modem World-System. Capitalist Agriculture and the Origins of the European World-Economy in the Sixteenth Century, New York, 1974, és The Modern World-System II, Mercantilism and the Consolidation of the European World-Economy, 1600-1750, New York, 1980.; The Cambridge Economic History of Europe, V, The Economic Organization of Early Modern Europe. Edited by E. E. Rich and C. H. Wilson, Cambridge, 1977. 'A tárgykörre vonatkozó korábbi tanulmányaink: The Shifting of International Trade Routes in the 15th-17th Centuries. Acta ffistorica Academiae Scientiarum Hungaricae, XIV., 1968, 287-321.; The Role of East-Central Europe in International Trade (16th and 17th Centuries), In: Études Historiques 1970, I, Bp., 1970, 217-264.; Diminishing Share of East-Central Europe in the 17th Century International Trade, Acta Historica Academiae Scientiarum Hungaricae, XVI, 1970, 289-306 10 Vö. Fr. Rörig: Mittelalterliche Weltwirtschaft. Blüte und Ende einer Weltwirtschaftsperiode (1933), In: Fr. Rörig: Wirtschaftskräfte im Mittelalter. Abhandlungen zur Stadt- und Hansageschichte. Hg. von P. Kaegbein, Zweite Auflage, Wien-Köln-Graz, 1971. 351-391.
