Századok – 1982
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: Közép-Kelet-Európa és a világkereskedelem az újkor hajnalán 427/III
KÖZÉP -KELET-EURÓPA ÉS A VILÁGKERESKEDELEM AZ ÚJKOR HAJNALÁN 431 2. Világkereskedelmi méreteket a középkor századaiban az a távolsági kereskedelem öltött, amely Dél- és Kelet-Ázsiából fűszereket, fényűzési cikkeket hozott a Levantéba, s innen — részben szárazföldi útvonalakon (így a Fekete-tenger partjai felől Lengyelországba, valamint Erdélybe és Magyarországra vezető utakon is), de - főleg Velence meg Genova földközi-tengeri hajózása révén szállított tovább Európába, s cserébe főképpen nemesfémeket (kisebb részben nyersanyagot, majd ipari termékeket) vitt ki az Oriens felé. Európai forgalmi központja a Földközi-tenger térségére esett; ütvonalrendszere -tengeren, folyón, szárazföldön - a Mediterráneumban centrális helyet elfoglaló északitáliai városokhoz kapcsolódott, előmozdítva azok korai kapitalista felvirágzását.11 Ez a „régi típusú" világkereskedelem nem az európai termelés belső fejlődéséből, társadalmi munkamegosztásából, hanem Eurázsia egymástól távol eső vidékeinek eltérő természeti-gazdasági adottságaiból, földrajzi munkamegosztásából nyerte fő indítékát, és - főleg - feudális urak, mellettük gazdag polgárok luxusigényeinek, pazarló fogyasztásának kielégítését szolgálta.1 2 A „modern típusú" világpiaci kapcsolatok kezdeteinek megjelenése viszont abban nyilvánult meg, hogy a 15-16. századra a nemzetközi kereskedelem áruösszetétele a fényűzési cikkekről mindinkább áttevődött a közfogyasztási cikkekre. Ekkorra kezdett kibontakozni — persze, százados történelmi előzmények után1 3 - az új árustruktürájú nemzetközi forgalom, amely immár az európai gazdaság belső növekedésében, a társadalmi munkamegosztás előrehaladásában, a mezőgazdasági és ipari árutermelés fejlődésében gyökerezett - egyben szélesedő fogyasztópiacra támaszkodott: növekvő mértékben piaci vásárlásra utalt városi és falusi rétegek közszükségleti cikkek iránti keresletét elégítette ki.1 4 "Részletesebben 1. tanulmányainkat: Le commerce du Levant et la Hongrie au Moyen Age. Thèses, polémiques, arguments, Annales E. S. C., 1976, 6, 1176-1194.; Die Verkehrsroute des Levantehandels nach Siebenbürgen und Ungarn zur Zeit der Könige Ludwig von Anjou und Sigismund von Luxemburg, In: Europäische Stadtgeschichte in Mittelalter und früher Neuzeit. Weimar, 1979, 60-91. llRörig joggal lépett ugyan fel azzal a felfogással szemben, mintha a középkorban a távolsági forgalom kizárólag luxusárukat közvetített volna, de maga sem tekinthetett el a középkori világkereskedelemnek a gazdag fogyasztók fényűzési igényeivel összefüggő' a/apje Hegétől: „ezeknek az évszázadoknak az embere, amennyiben vásárlóerővel rendelkezett, . . . nem a helyi szükségletfedezés értelmében gondokodott, hanem szükségleteit nagyon differenciált, nagyon ritka, . . . nagyon költséges és látványos módon törekedett kielégíteni ... A vüág különböző tájairól származó áruk vonzották . . . Csak ebből a ritkaság- és minőség-igényből, amely egy nem túl szűken határolt [!? ] fogyasztói réteg részéről merült fel, lehet megérteni a középkori kereskedelem tényeit . . . Éppen szélesebb fogyasztói tömegek [? 1 e vonzódásában látom a fő indítékát annak, amit középkori világgazdaságnak szeretnék nevezni; minthogy ez a vonzódás fennállott, érdemes volt az egész akkori világot átfogó kereskedelmi rendszert szervezni": i. m. 360-363. 13 Vö. Rörig: i. m. 356-360, 364-371.; M. Postán: The Trade of Medieval Europe: the North, In: The Cambridge Economic History of Europe, II, Trade and Industry in the Middle Ages. Edited by M. Postan and E. E. Rich, Cambridge, 1952. 119. s köv. 14 Fogalmi meghatározásunkban Marx К.; A tőke, III. к. XX. fej. (Adalékok a kereskedelmi tőke történetéből) elemzéséből indultunk ki. Terminológiánkban figyelembe vettük még: H. Pirenne: Sozial- und Wirtschaftsgeschichte Europas im Mittelalter. Sammlung Dalp, 25, Bern, é.n. 138 -139.; vö. M. Bloch: A feudális társadalom. In: A történelem védelmében, Bp., 1974. 149.
