Századok – 1982

Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: Közép-Kelet-Európa és a világkereskedelem az újkor hajnalán 427/III

KÖZÉP -KELET-EURÓPA ÉS A VILÁGKERESKEDELEM AZ ÚJKOR HAJNALÁN 429 sötét nyomorúság és ismétlődő éhínség béklyózott, és az élet olyan minőségét valósította meg, amelyet csak a viszonylagos bőség tesz lehetővé. Ez a könyv ezt az egyedülálló történelmi teljesítményt tárgyalja a Nyugati Világ [így, nagybetűkkel: Western World] felemelkedését."5 Az imént idézett mű szerzői Nyugat-Európa fölényét kezdettől fogva adottnak tekintik, s csupán az immanens adottság történeti kibontakozását tartják feladatuknak megmagyarázni. A nemzetközi gazdaságtörténeti kutatás más képviselői, irányzatai viszont — régebben és ma is — a nyugat-európai és a kelet-európai fejlődés szétágazásának kritikus szakaszát ugyan nem a kezdeteknél, hanem a 16—17. században ragadták meg, de e kettős fejlődési folyamatnak csupán egyik oldala kötötte le figyelmüket igazán: Nyugat-Európa országainak nekilendülése az újkor századaiban. Minthogy pedig ez időben egybeesett és szemlátomást összefüggött a tengerentúli felfedezésekkel, gyarmatosítással, az új világkereskedelmi útvonalak kialakulásával, a historikusok zöme a nyugat-európai gazdasági növekedésnek ezekre a forrásaira összpontosította figyelmét, és a tengerentúli-gyarmati viszonylatok széles problematikája mellett jóval kisebb mértékben mutatott érdeklődést a kérdés közép-kelet-európai vonatkozásai iránt. Úgy is mondhatjuk: az foglalkoztatta őket, miért gyorsult fel Nyugat-Európa fejlődése, és nem az, miért lassult le Kelet-Európáé az újkor hajnalán. Ezt a szemléletet tükrözi a modern nyugati polgári történetírás egyik reprezentatív vállalkozásának, a Cambridge Economic History of Europe-nak alig másfél évtizeddel < ezelőtt (1967) megjelent IV., a 16-17. századról szóló kötete is, amelynek előszava a korszak fő kérdését a modern világgazdaság kezdeti kialakulásában jelöli ugyan meg, ám a továbbiakban a problémát már a nyugat-európai és a gyarmati gazdaság kapcsolatára, kölcsönhatására szűkíti.6

De az európai történelem ez izgalmas periódusát tárgyaló régebbi és újabb művek zöméről egyaránt elmondható, hogy bennük a modern világgazdaság 16—17. századi kezdeteinek ábrázolása Nyugat-Európa és a gyarmatvilág összefüggéseire korlátozódott, és Kelet-Európa helyzetének korabeli negatív alakulása többnyire annyiban nyert magyarázatot, hogy az utóbbi egyelőre kimaradt még ebből a nagy átalakulási processzusból. „Az új tengerentúli vállalkozások kovászként érlelték Nyugat kenyerét, de hatásuk nem terjedt ki Európa más részeire" ahol a fejlődés az addigi szinten rekedt.7 Ezt a magyarázatot — amely a történetírásban persze különböző, felszínesebb vagy mélyebben elemző változatokban jelent meg — abban foglalhatjuk össze, hogy a kiterjedő nemzetközi forgalom központjának a Mediterráneumból az Atlantikumba való áttolódása, a nagy földrajzi felfedezések, a tőkefelhalmozás bő forrásait megnyitó világtengeri— gyarmati vállalkozások előrelendítői voltak a kedvezőbb helyzetből is induló Nyugat-Európa kapitalista kibontakozásának — szemben Közép-Kelet-Európa országaival, amelyek nem részesedtek az új atlanti világpiac ösztönzéseiben, sőt éppen elvesztették a s D. C. North and R. P. Thomas: The Rise of the Western World, A New Economic History, Cambridge, 1973,1. 'The Cambridge Economic History of Europe, IV, The Economy of Expanding Europe in the Sixteenth and Seventeenth Centuries, Edited by E. E. Rich and С. H. Wilson, Cambridge, 1967, XIII. s. köv. 7#. Heaton: Economic History of Europe. Revised Edition, New York-Evanston, 1948. 229.