Századok – 1982
Tanulmányok - Makk Ferenc: III. Béla és Bizánc 33/I
III. BÉLA ÉS BIZÁNC 37 udvarból Becen nótárius is, aki Lukács érsek bizalmi embere volt.2 3 Lehetségesnek • tartjuk, hogy az anyakirályné, Eufroszina — aki III. István uralkodása idején nagy szerepet játszott az ország kül- és belpolitikájának irányításában - fiatalabb fia érdekében szintén szembehelyezkedett Bélával,24 s talán e magatartása miatt szenvedett ezután börtönt, majd 1186-ban bizánci száműzetést.2 5 Az a tény, hogy Wata comes megvakítását a Pozsonyi Évkönyv közvetlenül Géza herceg Ausztriába szökése után említi meg,2 6 arra vall: a comes is Géza hívei közé tartozhatott. Az uralkodóváltás tehát ismét felszínre hozta a magyar feudális urak pártjai, frakciói közti ellentéteket, és a szemben álló két nagyúri csoport, valamint azok trónaspiráns vezetői között elkeseredett harc indult meg a hatalomért, illetve a királyi koronáért. E küzdelem alakulásának részleteiről forrásaink nem szólnak. Ügy tűnik, volt olyan időszak, amikor Béla és hívei meglehetősen bizonytalannak, sőt kifejezetten veszélyesnek ítélték meg saját helyzetüket. III. Ince pápa leveléből kiderül: a magyar királyság előkelői többször is azt kérték III. Sándortól, hogy amennyiben Lukács nem akarja Bélát a magyarok királyává megkoronázni, akkor neki más tehesse fejére az ország koronáját, „nehogy a királyságnak és a magyar egyháznak súlyos veszedelmei származzanak abból, ha említett Béla nem kapja meg gyorsan a felkenést... és a koronát."27 A főúri pártok saját érdekükben idegen hatalmakat is bevontak, illetve bevonni igyekeztek a trónharcokba. Az idézett pápai levél és a későbbi események alapján talán megkockáztatható az a feltételezés, hogy — miután Bélát III. Sándor és Manuél támogatta — Géza herceg már ekkor kapcsolatot kereshetett Barbarossa Frigyessel. A német uralkodó esetleges beavatkozása valóban nemcsak Béla uralma szempontjából teremtett volna veszélyes helyzetet, hanem a császárság és a pápaság küzdelmében III. Sándor számára is kedvezőtlen következményekkel járhatott volna. I. Frigyest azonban ebben az időben teljes mértékben lefoglalták saját problémái, így tervezett újabb itáliai hadjáratának előkészületei és a lengyel trónviszályok.2 8 Végső soron tehát Gézának nem sikerült külföldi szövetségesre szert tennie. Ez III. Bélának kedvezett, aki öccsével szemben két idegen hatalom aktív támogatását is élvezte. III. Sándor pápa felkarolta Béla herceg ügyét, s miután többszöri felszólítással sem tudta rávenni Lukácsot Béla megkoronázására, a kalocsai érseknek adott felhatalmazást, hogy „mihelyt a királyság püspökei összejönnek ..[Bélát] kenje fel királlyá, és haladéktalanul helyezze fejére a koronát".29 III. Béla ügyes politikával biztosította a maga számára a pápa támogatását. Véleményünk szerint III. Sándor állásfoglalását döntő módon 2г Kubinyi: i. m. 105., 110. 381.jegyz. 24 Hasonlóan vélekedik pl. Grot 1889. 404.; Acsády: i. m. 220.; Deér: i. m. 148-149.; Hóman B.-Szekfű Gy.: Magyar történet I. Bp., 1939.6 (továbbiakban: Hóman 1939.) 409. 2 5 SRH I. 127. 26 Uo. 21 F. Knauz: Monumenta ecclesiae Strigoniensis I. Strigonii 1874. (továbbiakban: MES) 188.; CD III/l. 91. 28 1 172 júliusában Barbarossa császár a lengyel uralkodó, III. Mieszko ellen viselt hadat, amelynek eredményeképpen a lengyel uralkodó elismerte a német hűbéruraságot (#. Pelzer: Friedrichs I. von Hohenstaufen Politik gegenüber, Dänemark, Polen und Ungarn. Dissertation. Münster. Borna-Leipzig 1906. 34.; K. Jordan: Investiturstreit und frühe Stauferzeit 1056-1197. München, 1973. 145.) 2 ' Ld. 27. jegyz.
