Századok – 1982

Folyóiratszemle - Purdy; David: A brit kapitalizmus a II. világháború után 417/II

FOLYÓIRATSZEMLE 417 alárendelt jelentőségűnek tekintette. A tanácsokat a proletárhatalom intézményeinek nevezte, s nem tartotta elkülöníthetőnek a forradalom polgári demokratikus feladatait. A valóban aktuális és lehetőségként kísértő szocialista perspektíva részének minősítette. 1957-ben Lipcsében az NDK-s és szovjet kutatók konferenciája vállalkozott a vitás kérdések tisztázására. A szovjet résztvevők rámutattak, hogy a német tanácsokat nem lehet hatalmi szerveknek tekinteni. Legfeljebb forradalmi jellegük állapítható meg. A forradalom polgári volta itt már nem fogalmazódott meg. A polgári demokratikus, ill. a bukott proletár minősítés képviselői termékeny eszmecserék után arra az álláspontra helyezkedtek, hogy 1918-19 fordulóján Németországban polgári demokratikus forradalom volt, amelyet proletár módszerekkel vívtak. Ezt a felfogást tükrözi Ja. Sz. Drabkina könyve (Moszkva, 1958), amely a sokrétű szovjet kutatásokat szintetizálta. Az 1960-70-es évekre minden tudományos feltétel mégérlelődött az 1918-as német forradalom részletekbe hatoló, s ugyanakkor átfogó értékeléséhez. Drabkina munkája nyomán a periodizációs vita is lezárult. A ma általános felfogás szerint a Bajor Tanácsköztársaság is része az 1918-19-es német forradalomnak. Cikke befejező részében Orlova összegzi a tudomány mai álláspontját a német forradalom jellegéről és periodizációjáról. Külön egységet képez az 1918. november 3-10. közötti időszak. Népi, proletár jellegű volt ekkor a forradalom, a burzsoázia hatalma ellen irányult. A kommunista párt hiánya, ill. az opportunista szociáldemokrácia erős befolyása miatt azonban nem eredményezte a proletariátus hatalomra jutását. November 11. után kettős hatalmi helyzet alakult ki, felmerült a forradalom békés úton történő továbbfejlődésének lehetősége. December közepére azonban a forradalmi párt hiánya, a reformista hangulat felülkerekedése és a burzsoázia ellenforradalmi fordulata miatt polgárháborús helyzet alakult ki, amelyből január végére a burzsoázia került ki győztesen. A forradalmi erők defenzívába szorultak. A Bajor Tanácsköztársaság a német proletariátus utolsó erőfeszítését jelentette, de nem tudott november polgári demokratikus vívmányain túljutni. (Voproszi isztorii, 1980. 5. szám 59- 75.) M. DAVID PURDY: A BRIT KAPITALIZMUS A II. VILÁGHÁBORÚ UTÁN A szerző, a manchesteri egyetem közgazdasági tanszékének előadója, az 1945 utáni harmincöt év gazdasági, társadalmi és politikai változásainak fő tendenciáit, okait és összefüggéseit elemzi cikkében. Az egész 35 éves korszakot három szakaszra bontja. Az első, az 1945-1951-es, a háború utáni kialakulás, a második, az 1951-1966-os, a bizonytalan, ingadozó gazdasági fellendülés időszaka, míg a harmadikra, 1966 és 1975 között, a gazdasági pangás és az osztályerők bizonyos holtpontjának kialakulása a jellemző. Az egész korszakra vonatkozóan hangsúlyozza, hogy a brit fejlődést igen nagy mértékben befolyásolja a múlt, s ebben a múltban egyaránt taglalni kell a birodalmi örökséget, az angol gazdaság kedvezőtlen belső szerkezetét, elmaradottságát, de ugyanilyen lényeges, „végig ható" tényező a munkásság viszonylag nagyfokú szervezettsége és erős védekező képessége. E kérdéseket Purdy külön-külön is részletesen elemzi. A vizsgálódás módszeréhez is van megjegyzése. Megállapítja, hogy a gazdasági helyzet elemzésekor, a tendenciák felrajzolásakor a politikai indítékokat ugyanúgy számításba kell venni, mint a múltbéli örökségeket, mert a végeredményt csak ezek együtteséből lehet helyesen kiolvasni. Egyúttal tiltakozik az olyan módszer ellen, amely hangsúlyozottan „deduktív" módon jár el, „az általánosból" indít és közelít az „angol valóság" egyedi jelenségeihez. Purdy nagy figyelmet szentel az angol munkásság „relatív védelmi ereje" kérdésének. Olyan védekező képességről van szó, ami jellegzetesen gazdasági szférában érvényesül, a munkások életszínvonalának, bérének, munkaviszonyainak védelmére irányul. Az angol munkásoknak sikerült is bizonyos támadásokat jobban elhárítani, mint más nyugateurópai országokban. Nem egyszerűen az életszínvonal magasságának kérdéséről van szó, hiszen ebbe bérek, életkörülmények, részesedési arányok mind beletartoznak - történeti komponensekkel együtt s mindezek csak összességükben vizsgálhatók. Abban, hogy az angol munkásság e relatív védekező képessége nagyobb, részben történeti elemeket lát jelentősnek: így azt, hogy az angol szakszervezeti mozgalom régibb, sokkal inkább