Századok – 1982
Folyóiratszemle - Orlova; M. I.: -Az 1918 novemberi német forradalom marxista historiográfiája 415/II
FOLYÓIRATSZEMLE 415 Az 1898-as spanyol-araerikai háborút követően Nagy-Britannia az 1901-ben létrejött Hay-Pauncefote szerződésben gyakorlatilag elismerte az USA szupremáciáját a Karib-tenger térségében. A szerződés szerint a csatorna amerikai felügyelet mellett épül, de az áthaladás valamennyi állam számára szabad lesz, és a használat szabályait az 1869-es szuezi hajózási szabályzatra alapozzák. Ezt követően kétévi huzavona után véglegesen Panamát választották. Kolumbia washingtoni követe és J. Hay külügyminiszter 1903 januárjában megkötötték a csatornára vonatkozó szerződést, de ezt a kolumbiai szenátus augusztusban egyhangúlag elutasította, tekintettel a szuverenitás tényleges megszüntetésére és hátrányos pénzügyi feltételekre. 1903. november 3-án széles körű amerikai támogatással szeparatista puccs tört ki Panamában. Az Egyesült Államok három nappal később elismerte a Panamai Köztársaságot, és 18-án már meg is kötötte a csatornaszerződést a panamai kormánnyal. A kolumbiaiak most már hajlandók lettek volna az eredeti szerződés elfogadására, ha visszakapják Panamát, de ezt Roosevelt elnök elutasította. Az építési munkák azonnal megkezdődtek, és tíz évig tartottak. A munkákban panamaiak egyáltalán nem vettek részt, Nyugat-Indiából behozott négerek dolgoztak. Az ünnepélyes megnyitást 1914. augusztus 3-ára tervezték, de a világháború kitörése miatt mindössze egy kis teherhajó haladt át a csatornán. Panama függetlensége a gyakorlatban teljesen névlegessé vált. A csatornaövezetet a washingtoni hadügyminisztérium irányította. 1943-ban a tengelyhatalmak befolyása erősödésének meggátlása érdekében néhány létesítmányt átadtak a panamaiaknak. Az 1950-es években újabb békéltető lépések történtek. 1964-ben a panamai zászlónak az amerikaival együttesen történő használata kapcsán véres zavargások törtek ki. A panamai kormány ekkor követelt először új szerződést. A panamaiakra már korábban is nagy hatást tett a szuezi csatorna államosítása, Nasszer anyagi támogatást is nyújtott Panamának. A már említett új szerződések több mint tízéves tárgyalás után jöttek létre. Az USA egyúttal vállalta, hogy hozzájárul Panama külföldi adósságaninak törlesztéséhez. Az Egyesült Államok szenátusa hosszas viták után 68: 32 arányban változtatás nélkül elfogadta az eredeti szerződéseket. A múltban a Pax Americana két oszlopát alkotta a Monroe-elv és a „Panama-politika", de napjainkra mindkettő összeomlott. Az 1945-ben kialakult amerikai „birodalmi mámor" igen rövid életűnek bizonyult. A kínai, koreai és vietnami kudarcok erre hatalmas csapásokat mértek. Ma már az óriási kiterjedésű kelet-ázsiai-csendes-óceáni térségben egyedül Japán tekinthető megbízható szövetségesnek. Az USA számára nyugat-európai elkötelezettsége vált döntővé. A „hagyományos amerikai politika" elemei; izolacionizmus Európa felé, Monroe-elv Latin-Amerikában, „barátság" Kínával, mind halottak. A széthullott darabok többé nem rakhatók össze. (Journal of Contemporary History, 1980. évi 2. szám, 298- 315.) M. T. M. I. ORLOVA: AZ 1918 NOVEMBERI NÉMET FORRADALOM MARXISTA HISTORIOGRÁFIÁJA Napjainkig számos vitatott kérdése van az 1918-as novemberi német forradalomnak. A téma polémikus jellege marxista historiográfiájában is megmutatkozott. Az 1918-19-es német forradalmat vizsgáló történeti irodalom fejlődésében négy fő szakaszt különít el a szerző. Az első szakasz az 1920-as évek közepéig tetjed, a nemzetközi forradalmi fellendülés időszakát öleli fel. Az 1930-as évtized közepéig tart a következő historiográfiai periódus, amelyen belül további alperiódusok különböztethetők meg. Külön fejlődési sajátosságok jellemzik az 1930-as és az 1950-es évtized dereka között született munkákat. Végül az 1960-70-es évek igényes, érett kutatási eredményeit különíti el Orlova. A kérdés historiográfiájának első időszakát az jellemzi, hogy politikai indítékoktól vezérelt szerzők vállalkoztak a német forradalom méltatására. Egyenetlen forrásbázis, politikai megfontolások, a történetírói felkészültség hiánya jellemzi ezeket az első cikkeket, munkákat. Nem is önálló problémaként, hanem a remélt világforradalom láncszemeként taglalták a németországi eseményeket. Mások,
