Századok – 1982
Folyóiratszemle - Williams; Walter L.: Az USA indián politikája és a Fülöp-szigetek annexiója 412/II
412 FOLYÓIRATSZEMLE 412 hatása jelentősen kiszélesítette. Folyóirat jellegű periodikák mellett napilapokat is megjelentettek a kiadók. Jellemzőnek tartja a szerző, hogy az egyes kiadványok általában rövid életűek voltak, s nem megrendelés, hanem utcai árusok útján terjesztették őket. Többnyire a bankok finanszírozták a különböző sajtótermékeket, de igen gyakran magánvállalkozók kezdeményezték a lapalapítást, akik aztán hozzájárulást kértek azoktól a cégektől, amelyeknek az üzleti érdekeit képviselték. Két nagyobb érdekcsoport körül tömöríthetőek az 1900-as évek elején gombamódra elszaporodott tőzsdei kiadványok. Az egyiket általában a szentpétervári nagybankok finanszírozták, s a befolyásuk alatt álló iparágak, cégek üzleti életéről tájékoztattak. A másik csoport mögött moszkvai részvénytársaságok és szibériai érdekeltségű bankok álltak. Mindegyik kiadvány a tiszta üzlet elveit hangoztatta, s harsányan leleplezte a többi érdekcsoport manipulációit. Illusztrációképpen néhány kiadványt részletesen is bemutat Bohanov. A leghosszabb életű és ezért is befolyásos folyóiratok egyike a „Tőzsdei Hírek" volt. 1906-1914 között évente 3-8 ezer példánya jelent meg. Kiadói is aktívan részt vettek az üzleti életben. A gazdasági élet trendjének megfelelően 1908 után lett jövedelmező a lap. 1910 után központi szerepet játszott a „Pénzügyi Szemle", amely befolyásos kormánykörökkel is kapcsolatban állt. Rendszeresen tudósított a kormányzat pénzügyi intézkedéseiről, a biztosítási ügyletekről, sok reklám, hirdetés mellett közölte a különböző árfolyamokat. Szerkesztőségi cikkei az orosz nemzeti tőke összefogását szorgalmazták, s 1914-ig felléptek a monopolszervezetek, a szindikátusok ellen. Különösen a Prodamet és a Produgol üzleti manipulációit leplezte le a lap élesen. Tendenciájában 1914-től gyökeres fordulat állt be. A monopóliumok szócsövévé vált. Az oroszországi tőzsdei sajtó érdekes színfoltját képezte az „Orosz Közgazdász", amelyet 1909-ben alapítottak. Elméleti jellegű írásai adták érdekességeit, amelyeknek szerzői között ott találhatjuk Tugan-Baranovszkijt és a liberális Ozerov professzort is. A folyóirat filiáléjaként említi meg a szerző a „Gabonabank" c. kiadványt, amely a gabonakészletek mobilizálását, a gabonapiac irányítását tekintette feladatának. A különböző kiadók és szerkesztők üzleti pályájának érdekes leírása után, összegzésként az orosz tőzsdei sajtó megkésettségét, szétszórtságát, a bankcsoportokkal és az állami hivatalokkal fenntartott kapcsolatait hangsúlyozza a cikk. (Isztorija SzSzSzR, 1980. 2. szám 134-145.) M. WALTER L. WILLIAMS: AZ USA INDIÁN POLITIKÁJA ÉS A FÜLÖP-SZIGETEK ANNEXIÓJA (AZ AMERIKAI IMPERIALIZMUS GYÖKEREI) Az Egyesült Államok 19. századi indián politikája az amerikai őslakók gyarmatosításának egyértelmű bizonyítéka. A tanulmány arra mutat rá, hogy az USA számára ez a politika precedensül szolgált a spanyol-amerikai háborúban szerzett szigetek „civilizálásakor". Bár a történetírásban nincs egyetértés a kérdést illetően, a történészek többsége azt a hiedelmet vallja, hogy az Egyesült Államok nem tartott idegen nemzethez tartozókat gyarmati sorban. Ennek a tévedésnek egyik oka nyilvánvalóan az, hogy az indiánokat csak a Vadnyugat kapcsán említik, és teljesen kikapcsolják őket az USA későbbi történelméből. Az indiánokat az első szerződésekben még nemzetnek ismerték el. Jogaikat azonban fokozatosan csökkentették. Jogállásukat John Marshall, a Legfelsőbb Bíróság tagja fogalmazta meg. Az indiánok államot alkotnak ugyan, de nem idegen, nem külföldi államot. Az USÁ-tól függenek, mint kiskorú a gyámtól. Marshall a „honi függő nemzetek" kifejezéssel az indiánok protektorátusi státuszát írta körül. Az indián nem állampolgár, hanem meghódított alattvaló, akinek a jogait a hódító szabja meg. Az idő múlásával ezek a jogok egyre kisebbek lettek. Az indiánok teljes alávetésének akadályai csak azok a törzsi önkormányzatot elismerő szerződések voltak, melyeket többé-kevésbé meg kellett tartani. Az állam, azaz a Kongresszus még a rezervátumokba visszaszorított indiánok jogait is megnyirbálta, 1885-ben például kiterjesztette rájuk bíráskodási jogát, bár ezzel számos szerződést megsértett.
