Századok – 1982

Figyelő - Szarka László: A századelő (1900–1918) a hetvenes évek szlovák történetírásában 356/II

BESZÁMOLÓ 373 Az 1968-as gazdaságirányítási reform előzményeit, bevezetésének körülményeit elemezve Antal László felhívta a figyelmet arra, hogy az ugyan megszüntette a kötelező tervutasításokat, de „nem szüntette meg a hierarchikus kapcsolatok átfogó rendszerét, s így önszabályozó piac kialakulásáról sem beszélhetünk". Az új gazdaságirányítási rendszer további fogyatékossága volt, hangsúlyozta az előadó, hogy „erősen status quo orientált lett", ami vállalati vállalkozási kedv csökkenéséhez s az irányítás elbürokratizálódásához vezetett. A 70-es évek közepe óta az ország gazdasági helyzete nehezebbé vált, s ez időszerűvé teszi a reform továbbvitelét. A teendőket illetően a következőkben foglalta össze véleményét: „Meg kellene teremteni az önszabályozó piac működésének feltételeit, olyan szervezeti intézményi keretet alakítva ki, amely lehetővé teszi a vállalati szféra autonómiájának kialakítását az irányító szervekkel szemben és garanciát nyújt ennek a helyzetnek a fennmaradására." A konferencia második napján a társadalmi fejlődés problémáit vitatták meg a résztvevők. Kolosi Tamás az MSZMP Társadalomtudományi Intézetének osztályvezetője bevezető előadásában („A társadalmi szerkezet változásai: rétegződés és egyenlőtlenség") az elmúlt negyed század alatt a magyar társadalom struktúrájában és belső rétegződésében végbement változásokat összegezte. Rámutatott arra, hogy a felszabadulástól a 60-as évek közepéig eltelt 15 esztendőben, főként a feszített ütemű iparfejlesztés és a kollektivizálás hatására a régi osztálystruktúra teljesen felbomlott, a volt uralkodó osztályok eltűntek, s rendkívül gyors és mélyreható társadalmi átrétegződés ment végbe. Nagyfokú mobilitás érvényesült, a tulajdonviszonyok egységesültek. A 60-as évek közepétől viszont — párhuzamosan azzal, hogy befejeződött a szocializmus alapjainak lerakása, és az extenzív gazdaságfejlesztés lehetőségei kimerültek — a társadalmi átrétegződés lelassult, ill. részben új irányt vett, s a nagy mennyiségi változások helyébe új típusú átalakulások léptek. Ennek következtében a magyar társadalom valóságos belső tagolódását már nem lehetett többé leírni a hagyományos osztály- és rétegkategóriák segítségével. Kolosi Tamás az MSZMP Társadalomtudományi Intézetében végzett kutatások alapján áttekintést adott a mai magyar társadalom belső rétegződéséről. Részletesen elemezte a munkásosztály belső differenciálódását; jellemezte a paraszti társadalom átalakulásának főbb vonásait, különös tekintettel az ún. „elparasztiatlanodás" folyamatára; árnyalt megkülönböztetéseket tett a szellemi foglalkozásúak különböző rétegei között, rámutatva a középszintű szellemi dolgozók sajátos helyzetére, s az értelmiség növekvő társadalmi szerepére és belső megosztottságára. Utalt arra is, hogy a kisárutermelő rétegek (kisiparosok, kiskereskedők) létszáma, társadalmi összetétele is változott, s anyagi szempontból körükben a legnagyobb a differenciálódás. Kolosi Tamás arra a következtetésre jutott, hogy az elmúlt másfél évtizedben általános tendencia az volt, hogy az osztályok közötti különbségek csökkentek, s ez a folyamat egyes osztályokon soraiban fokozódó belső átrétegződéssel járt együtt. Ugyanakkor a legrosszabb és legjobb helyzetű társadalmi csoportok abszolút nagyságrendje az elmúlt harminc év alatt lényegüeg nem változott. Felhívta a figyelmet arra, hogy napjainkban a társadalmi újratermelés folyamata, a megtermelt javak elosztásának mikéntje, a gazdasági és piaci körülmények, a hatalmi-, érdek-, és munkamegosztási viszonyok következtében, de nem utolsósorban az egyenlőtlenség újratermelődése következtében új típusú társadalmi szerkezet kezd kialakulni, ami lényeges pontokon különbözik a korábbi, a hagyományos osztályszerkezettől. Ez összefüggésben utalt arra, hogy a vezetési, irányítási pozíciók elosztása, ill. az ún. „második gazdaság"-hcz való 12 Századok 1982/2