Századok – 1982
Figyelő - Szarka László: A századelő (1900–1918) a hetvenes évek szlovák történetírásában 356/II
362 FIGYELŐ polgárság osztállyá fejlődésével függött össze, hanem a magyar nemzet uralkodó osztályai államhatalmának megerősödésével is. Nemcsak spontán, hanem szervezett, különböző (esetenként erőszakos) eszközökkel végrehajtott folyamat volt tehát a magyarországi nem magyarok elnemzetietlenítése. Komoly szerepet játszott a lakosság egyes csoportjainak a magyar kormányszervektől, megyei, egyházi, iskolai és más szervektől való függése, mégpedig mind az anyagi előnyök, mind pedig az elnyomás lehetősége szempontjából. Ezért a magyarosítás folyamata másként ment végbe Pesten, mint a nem magyar etnikai területeken vagy nem magyar mezőgazdasági vidékkel körülvett kisvárosokban és a nem magyar falvakban."2 4 Ez utóbbi megállapítás — bár a különbségek konkretizálása és indoklása nélkül - lényegében a magyar álláspont azon tételének kevésbé pontos megfogalmazása, mely a polgárosodás feltételeihez kötött, s ezért az egyes területeken eltérő intenzitású asszimilációs mozgásokkal számol. Az eltérés egyik komoly oka sokáig az volt, hogy a szlovák kutatások elsősorban a szlovák társadalom paraszti jellegéből, a mezőgazdasági termelés tendenciáinak vizsgálatából próbáltak az asszimiláció kérdésköréhez közelíteni. Ebben a vonatkozásban komoly eredmény Ladislav Tajtáknak az említett pozsonyi szimpóziumon elhangzott előadása, amely a belső migráció okait és méretét vizsgálja.2 5 Mind a 15 — javarészt a mai Szlovákia területén létezett — vármegye migrációs mérlege negatív volt. Az 1900-1910 közötti időszakban a 15 vármegye 12%-os (357 146 fős) természetes szaporulata az elvándorlás következtében 5 %-ra csökkent. A migráció csupán töredékében volt kelet-nyugati irányú, javarészt az ország erőteljesen iparosodó központi részeibe irányult. A legnagyobb tömegekben az etnikai határ által metszett Pozsony, Nyitra, Hont, Abaúj-Torna, Sáros, valamint a szlovák Trencsén vármegyékből áramló — a magyar nyelvvel sok esetben már szülőföldjükön is megismerkedett — szlovákok asszimilációja munkahelyi előmenetelük nyelvi feltételeinek, a városok magyar kulturális élete kibontakozásának hatása révén rendkívül gyors ütemű volt. Az erőszakos magyarosítás legnyilvánvalóbb terrénumaként a szlovák történetírás hagyományosan az iskolapolitikát, illetve a népoktatást jelöli meg. M. Potemra újabb összefoglalásában2 6 a magyar nyelv kötelező tantárgyként való oktatását előíró 1879:18. törvénycikktől az Apponyi-féle 1907/27 sz. iskolatörvényig a magyar oktatásügy legfőbb sajátosságát a nyelvi és szellemi magyarosítás szolgálatában látja és Grünwald Béla nézeteinek, azokon belül is a méltán hírhedt „A Felvidék" c. munkája gondolatrendszerének megvalósulását véli látni a századeleji magyar iskolapolitikában. Potemra külön kitér a darabontkormány vallás- és közoktatásügyi minisztere, Lukács György'által hozott rendeletekre (2.202. ein./1905 VKM, 72 000/1905 VKM. és 70 000/1905 VKM), amelyek a nem magyar nyelvű felekezeti iskolák magyar tanítását, illetve az iskolatörvények végrehajtásának ellenőrzését szabályozzák, s Potemra szerint a nemzetiségi iskolaügy teljes magyarosításának programját tartalmazzák. És bár a szerző végig vitatkozik a magyar 24 M. Potemra: ákolská politika madarskych vlád na Slovenskú na rozhraní 19. a 20. storocia, HÍ. 1978/4 sz. 497-536. 2 'L. Tajták: Slovak Emigration... Lm. - A kérdés agrárszempontú megközelítésének legnívósabb feldolgozása: Július Mésárol: Rolnicka a národnostná otázka na Slovenskú 1848-1900, Bratislava 1959. 2 6 M. Potemra: Skolská politika ... i. m.
