Századok – 1982

Figyelő - Szarka László: A századelő (1900–1918) a hetvenes évek szlovák történetírásában 356/II

FIGYELŐ 361 forduló táján végbement végső szakaszában a szlovák mozgalom külső kapcsolatrendszerét is feltárják.2

1 Amint arra már utaltunk, a nemzeti mozgalom, a polgári szlovák politikai táboron belüli változások Potemra összefoglalásának koncepciójában másodlagos jelentőségű szempontok maradnak; a magyar politikai szupremáciában és nemzeti elnyomásban jelentkező veszély, a magyarosítás és a politikai jogfosztottság ténye az elsődleges és meghatározó aspektus. Ennek lényegét Potemra a következőképp summázza: „Az egyes magyar kormányok a jóváhagyott törvényeknek megfelelően, esetenként azokat túlszárnyalva egész sor rendeletet adtak ki, hogy adminisztratív úton korlátozhassák és teljesen megakadályozhassák a nem magyar nemzetiségi megnyilatkozásokat. Mindezekben az intézkedésekben a magyar uralkodó osztályok a magyar állam elnyomó funkcióját használták fel. A másik oldalon a magyar parlament, a kormányszervek és az egész megyei adminisztráció közvetlenül és a különböző társadalmi szervezetek révén közvetve támogatták a nem magyar etnikumok területén a magyar nyelv terjedését s ezáltal a magyarországi nem magyarok teljes nyelvi és nemzeti asszimilációja számára készítették elő az utat."22

Máris a magyar és szlovák értékelés eltérésének egyik fontos gyökerénél, a korszak magyar nemzetiségi politikájának az ország demográfiai viszonyaira gyakorolt hatásának különböző megítélésénél vagyunk. Természetesen nem az államnemzet fikcióját vagy a magyar nemzetállam utópiáját illetően térnek el a vélemények — noha Potemra helyenként ilyesmire is utal. Sokkal inkább e fikciók és utópiák érvényesülésének, érvényesítésük következetességének, hatékonyságának és mértékének megállapításában. Az asszimiláció vonatkozásában pedig a polgárosodás és asszimiláció kölcsönhatásának, illetve az ezt kétségkívül felerősítő, de az asszimiláció szempontjából legtöbbször meddő, nemegyszer erőteljes ellenállást kiváltó adminisztratív intézkedések (erőszakos eszközök) részesedésének elemzésében. A magyar álláspont2 3

lényegében a polgárosodással, ennek gazdasági folyamataival szorosan összefüggő belső migráció és társadalmi mobilitás függvényeként tárgyalja az asszimilációt, amely a szlovákok esetében (1880 és 1910 között kb. 275 ezer volt a szlovákok disszimilációs vesztesége) a rendkívül erőteljes kivándorlás következményeivel párosult. A szlovák vélemény viszont hangsúlyozza az erőszakos magyarosítás fokozódó érvényesülését: „A nem magyar lakosság (nyelvi és szellemi) magyarosítása nagyon bonyolult folyamat volt és nemcsak a magyarországi kapitalizmus, az egységes piac és a 21

Viktor Borodovcák: Ruská politika na Balkáné a Slováci v predve&r prvej svetovej vojny, Slovanské Studie (Sst) 11. köt. - Milan Krajcovic: Slovenská politika v strednej Europe, 1890-1901, Spolupráca Slovákov, Rumunov a Srbov, Bratislava 1971. Uő.: Slovensko-juhoslovanské vztahy za nástupu imperializmu, Sst. 19. köt. 125-152. - Mikulás Písch: Trojspolok a Dohoda v slovenskej burzoáznej poütike (1879-1907) HC 1975/4 sz. 533-542. - Uő.: Politicky postoj Slovákov к druhej balkánskej vojne, Sät 17. köt. 135-153. - M. Potemra: Slovenská otázka v európskom kontexte v rokoch 1901-1914, HC 1980/2 sz. 210-237. 22

M. Potemra: Vyvin slovenskej politiky . . . i. m. 62—63. Uő.: Prejavy supremácie mad'arskych vládnucich kruhov v politickom zivote Slovenská v rokoch 1901-1914, HC 1980/1 sz. 4174. 23

Hanák Péter: Polgárosodás és asszimiláció Magyarországon а XIX. században, Történelmi Szemle 1974/4 sz. 513—536. Vö. Polányi Imre: Magyarosítási törekvések Szlovákia területén (1900-1914), törekvés az iskolák magyarosítására, Szegedi Pedagógiai Fó'iskola Évkönyve 1960. 115-132.