Századok – 1982
Figyelő - Szarka László: A századelő (1900–1918) a hetvenes évek szlovák történetírásában 356/II
360 FIGYELŐ A korabeli szlovák fejlődés legfontosabb kérdéseit — asszimiláció, iskolapolitika, iparosodás, pártharcok stb. — tárgyaló tanulmányok többsége javarészt a törvénytárak, rendeletek változásait, összefüggéseit tárja fel, nemegyszer azonban meg is maradva a törvényhozás, a minisztériumok, kormányok által óhajtott, előírt normák regisztrálásának szintjén. Mindenféleképpen jelentős haladásnak kell tekintenünk azt a tényt, hogy rendkívül kiterjedt forráskutatások1 9 révén, jelentős tényanyag mozgósításával, összehangolt alapkutatással igyekeznek a kor szlovák társadalmának és mozgalmainak képét plasztikusabbá, árnyaltabbá tenni. Más kérdés viszont, hogy a nem — vagy helyenként túlságosan merevnek tűnő szempontok szerint — differenciált tények puszta felsorakoztatása nem feltétlenül és nem minden esetben válik igazán meggyőző argumentummá. Mind Potemra, mind pedig Hronsky összefoglalása a kor külpolitikai eseményeinek áttekintéséből indul ki és a monarchia külpolitikáján keresztül szűkíti a kört a magyarországi, azon belül a szlovák politika szervezeti-tartalmi kérdéseinek felvázolására. Két dologra érdemes ennek kapcsán felhívni a figyelmet. Egyrészt arra, hogy a magyar történetírásban mutatkozott hajlandóság a szlovák kérdés jelentőségének lekicsinylésére. A szlovák kérdés persze valójában csak a világháború végén vált külpolitikai jelentőségűvé, s akkor is javarészt a csehszlovák nemzetegység fikciója jegyében, de tudatosítani kell azt a tényt, hogy a szlovák politika minden irányzatára fokozatosan kiterjedő csehszlovák egységtörekvések politikai megalapozásában a szlovák kezdeményezéseknek, már a világháború előtti években is jelentős szerepe volt. Másrészt elmondhatjuk, hogy bár általánosságok szintjén a hazai munkák sem feledkeznek meg a monarchia külpolitikájának és a nemzetiségi kérdésnek a századelőn kiváltképp erőteljes összefonódásáról, de épp az újabb szlovák munkák jól jelzik, hogy a két szempont egyidejű érvényesítése sokban konkretizálhatja mind a kül—, mind pedig a nemzetiségi politika fejlődési vonalait rögzítő képet. Itt csupán az ausztroszláv programokat, a cseh—osztrák, cseh—magyar, de legfőképp a cseh-szlovák kapcsolatok századeleji alakulását alapjában meghatározó neoszláv (a korabeli szlovák politika kifejezésével: „reális szláv") mozgalom rövidéletű kibontakozásának fontos következményeire utalnánk: a monarchia legtöbb szláv nemzeti mozgalmában hagyományos ruszofil irányzat háttérbe szorulására és a dualizmus, sőt a monarchia keretei sérthetetlenségének mítoszától, belső igényeik kibontakoztatása révén szabadulni igyekvő új politikai csoportosulások térnyerésére.20 Érthető tehát a kor külpolitikai vonatkozásainak rendszeres feltárását végző szlovák történészek, Viktor Borodovíák, Milan Krajcovic, MikulásvPísch, Michal Potemra munkáinak az a törekvése, hogy a szlovák politikusok, csoportok külpolitikai koncepcióitól a szlovák kérdés európai visszhangjáig a belső szlovák fejlődéssel szoros egységben, az európai erők polarizálódásának a század-19 M. Potemra és az irányítása alatt álló Kassai Tudományos Könyvtár, valamint a Matica Slovenská dokumentációs munkásságának köszönhetően a korszak szlovák és szlovákiai vonatkozású anyaga szinte egészében feldolgozottnak tekinthető. A sajtó forrásértékéről: M. Potemra: Die periodische Presse in der Slowakei als geschichtliche Quelle, SHS 1975. VIII. köt. 159-221. A munkássajtóra összpontosít, mégis általános érvényű sajtótörténeti aspektusú feldolgozása a korszaknak Frafío Ruttkay munkája: Robotnicka zurnalistika v sociálnom a národnom hnutí Slovákov (1897-1918), Martin 1980. ,0 Z. S. Nenasevová szovjet történész tanulmánya: Slovensky buríoázny politicky tábor a neoslavizmus, HŐ 1978/3 sz. 395-408.
