Századok – 1982
Vita - Mérei Gyula: Megjegyzések Tolnai Györgynek a Magyarország története V. kötete ipartörténeti fejezetéhez kapcsolódó hozzászólásához 343/II
VITA 353 Ismeretes, hogy Kossuth Lajos a Pesti Hírlapban szót emelt az iparfejlesztés, mint a mezőgazdaság és a társadalmi viszonyok átalakulását lényegesen befolyásoló tényező mellett. „Mégsem volt az iparosítás — minden szükséges feltételt mellőző - megszállottja" — írja Szabad György, aki ezt a megállapítását Kossuthnak a Pesti Hírlap 1841. 36. számában megjelent írásából vett idézettel is erősíti: „kívánatos, hogy az ipar természetes kifejlését gátló balgatag akadályok lerontassanak, mert megvagyunk győződve, hogy ekkint a földművelési szükségek fedezésétől fennmaradó erő, önkint és természetesen ráfordul a műipar azon osztályira, mellyeket legtöbb haszonnal űzhetünk". De „soha sem fogjuk óhajtani, hogy mindent magunk készítsünk; e mindenben igen sok örökké üvegházi növény maradna" (Szabad György: Kossuth politikai pályája. Kossuth Kiadó, Magyar Helikon - Budapest, 1977. 87. o.) 1842 óta fordult Kossuth a védvámrendszer-politika felé. A magyar történeti szakirodalomból már régóta ismert, hogy Kossuth Lajost Friedrich List eszméi és a Zollverein gyakorlata ösztönözték arra, hogy emez eszmék segítségével — ámde nem mechanikusan másolva azokat —, hanem a magyarországi viszonyok figyelembevételével kiálljon a magyar ipar vámvédelméért. Ebbe az irányba mutató elképzelései azonban - és erre Szabad György világított rá -, sokkal nyitottabbak voltak annál, mint azt történetírásunk korábbi termékei bemutatták {Szabad: i. m. 90. o.). Kossuth abból indult ki, hogy a magyar királyság és az osztrák császárság kapcsolataiból hiányzik a kölcsönösség, az egyenlőség. Magyarország iparának vámvédelmét a nemzet egész gazdasága fejlesztésére irányuló szándéka mellett a Zollverein által megtestesített német gazdasági törekvések miatt is követelte, mert ügy látta, hogy ezek Magyarország létviszonyait fenyegetik. Emiatt a leghatározottabban ellenezte a Habsburg-birodalomnak a német vámszövetséghez csatlakozása tervét. Ez az elképzelés — állapítja meg Szabad György — a birodalom német politikája miatt nem valósult meg, de a fenyegető veszély hatott Kossuth és a liberális reformokat pártoló más ellenzéki politikusok állásfoglalására is. Átmenetileg Kossuth a szükséges rossznak tartotta védvámrendszer mellé állt. (Szabad: i. m. 90—91. o. Itt utal a régebbi szakirodalomra is. Andics Erzsébet: Metternich und die Frage Ungarns, Budapest, 1973. с. könyvében levéltári források alapján ismertette a birodalmi politika felelőseinek a német vámszövetséghez csatlakozással kapcsolatos nézeteit.) Kossuth a Magyar Iparegyesület nevében megfogalmazott és az országgyűlés kereskedelmi bizottmányához eljuttatott emlékiratban kifejtette, hogy a védvámrendszert külfölddel szemben kívánja alkalmazni Magyarország és nem „Ausztria érdekében". Ennek elérése végett követeli, hogy a vámokat a magyar országgyűlés állapítsa meg. A Magyar Királyság kikötőiben ez a vámrendszer legyen érvényes. Az örökös tartományokon át érkező áruk átmenő vámjáról kössenek tranzit-vámszerződést. A külfölddel közvetlenül lebonyolított kereskedelmet külön önálló kereskedelmi szerződések biztosítsák. Csak azokat az ipari termékeket védjék vámmal, „hol már minálunk van mit védeni, nem pedig ahol ez még nem így van, mert mi a védvámnak, mely a fejlettebb külföld irányában saját kezdő s még meg nem szilárdult gyárainknak az ügynevezett tanpénz tekintetében gyámolító kiegyenlítésül szolgál, barátjai vagyunk ugyan, de koránt sem a prohibitív rendszernek."
