Századok – 1982

Vita - Mérei Gyula: Megjegyzések Tolnai Györgynek a Magyarország története V. kötete ipartörténeti fejezetéhez kapcsolódó hozzászólásához 343/II

354 VITA A Habsburgok jogara alá tartozó más országokat nem tekintette külföldnek, hanem egyazon uralkodó alá tartozó birodalom egyéb területeinek. Ennek megfelelően külön foglalkozik az emlékiratban az érvényes vámrendszerrel, amelyről — a valóságnak megfelelően — megállapítja, hogy prohibitív és az örökös tartományok iparának, mezőgazdaságának kedvez. Ennek a hátránynak kiküszöbölésére javasolt kereskedelmi szerződést az osztrák császárság alá tartozó területekkel, amit azonban — írja —, a másik fél csak a magyarországi közteherviselés kötelezővé tételének, a nemesi vámmentesség eltörlésének törvénybeiktatása esetén fogadhat el. A haladó középnemesség többsége Kossuthnál és híveinél jobban hajlott az örökös tartományokkal kötendő szerződésben a viszonosságon nyugvó kompromisszumos jelleg erőteljesebb kidomborítása felé. Ez tükröződött a kereskedelmi választmány készítette és az országgyűlésen megvitatott, majd a főrendek által kívánt módosítások elvégzése után a királyhoz felteijesztett munkálatban is, amire azonban nem érkezett válasz (A bizottsági munkálat vitájára az 1951. évi monográfia 221—253 oldalai tartalmazzák az adatokat. A Magyar Iparegyesület Kossuth fogalmazta emlékiratát a 222—224, a haladó középnemesség többségének nézeteit, viszonosságon alapuló kompromisszumra hajlását a 240—243 és a 247—253. oldalak ismertetik részletesen.) Minthogy a reformer ellenzék a válasz elmaradása folytán nem tudta biztosítani országgyűlési úton sem a gazdasági önrendelkezés elemi követelményeit, sem a hazai ipar vámpolitikai védelmének törvénybeiktatását, országos mozgalommá kívánta szervezni az addig spontán akciók eredményeként már 1842 óta alapított „védegyleteket" és az 1843—1844. évi országgyűlés vége felé életre hívta az Országos Védegyletet (Szabad: i. m. 92.0.). A kezdeti sikereket azonban 1846-ra már megtorpanás követte. A Hetilap-ban 1846 májusában cikk jelenik meg a magyar—osztrák vámszövetség mellett (1846. 41. sz.). Kossuth a Védegylet 1846. augusztus 20-i közgyűlésén tartott beszédében nemcsak a védegyleti mozgalom országos szervezését előidéző gazdaságpolitikai sérelmeket adta elő, hanem „sokban támaszkodva pesti polgárok és politikus társai közül elsősorban a centralista Trefort Ágoston szakvéleményére, egyezséget kínált elvileg a bécsi kormányzatnak, valójában az ausztriai nagypolgárságnak". Megismételte az Iparegyesület emlékiratának a vámkülfölddel kapcsolatos rendszabályokról és a birodalom másik feléről érkező átmenő árukra vonatkozó tranzitmegállapodásról, a magyar országgyűlésnek a vámok meghatározásában részvételéről szóló javaslatait. Ezenkívül ajánlotta, hogy az osztrák császárság és a magyar királyság kössön vámszövetséget a „költsönös védelem s költsönös méltányosság alapján". Határozati javaslatának a hazai ipar támogatásának szükségességéről szóló része után külön bekezdés foglalkozik a vámkérdéssel. „A védegyesület kinyilatkoztatja, hogy a köztünk s Austria közötti vámrendszer kérdésének egyedül olly módoni megoldása nyugtathatja meg a nemzetet, melly az eddig csak ellenünk irányzott védrendszert a költsönös érdekek kiegyenlítésére, alku s egyezkedés útján viszonos méltányossággal alkalmazza" (Szabad: i. m. 94-95. o. Az idézet a 95. oldalon található meg). Klauzál Gábor, az első független felelős magyar kormány földművelés- ipar- és kereskedelemügyi minisztere 1848-ban szintén kompromisszumos vámszövetség és vámtarifa tervezetet szándékozott törvényerőre emeltetni, és hosszas tárgyalásokat folytatott az ekkor már ellenforradalmi támadásra készülő bécsi szervekkel - eredménytelenül