Századok – 1982
Vita - Mérei Gyula: Megjegyzések Tolnai Györgynek a Magyarország története V. kötete ipartörténeti fejezetéhez kapcsolódó hozzászólásához 343/II
352 VITA 7. Úgy lehet, hogy a Tolnai György és köztem felmerült nézetkülönbségek forrása az, hogy míg Ő az iparilag fejlett nyugat-európai, elsősorban az egyébként is egyedülálló fejlődésű és a kontinentális országokétól is sokban eltérő angliai gazdasági, ezen belül is az ipari fejlődést tartja normának, és a magyarországi iparfejlődésen mindenképpen igyekszik bizonyítani annak az angliaihoz való hasonlóságát, az V. kötetben a közép- és keleteurópai perifériát a centrumtól megkülönböztető általános, ezen belül a sajátos és a Habsburg-házhoz fűződő államjogi kapcsolatokkal is összefüggő vonások érvényesülését próbáltam meg vázolni a Habsburg-birodalom keretein belül elhelyezkedő magyarországi gazdasági, ezen belül az ipari fejlődés megrajzolásával. Úgy vélem, kellő súly helyeződött arra, hogy Magyarország és a Lajtától nyugatra levő, Habsburg-uralom alatt álló területek között a történelmi előzmények folytán gazdasági fejlettség dolgában jelentős előnyben levő, majd az ipari forradalom küszöbét átlépni kezdő, a tőkés iparosodás útján az első lépéseket megtevő örökös tartományok és az elsősorban a feudális viszonyok általános továbbélése miatt elmaradott Magyarország között, nem egyenlő gazdasági erejű partnerekkomplementer munkamegosztása jött létre, ami - eltérő indítékoktól motivált —, kölcsönös gazdasági függőséghez vezetett. Ezt további ellentmondásokkal terhelte meg a bécsi udvar gazdaság- - ezen belül is különösen — vámpolitikája. És ezzel el is érkeztünk a „Hozzászólásban" is említett védővám kérdéséhez. Az V. kötetben, majd még több eredeti forrásanyagra építve a Századok 1981. 3. számában közölt tanulmányban az is bizonyítást nyert, hogy előbb az ún. odesszai gabona, majd — az 1830-as évek vége óta—, az ausztráliai gyapjú uralkodó helyzete az európai piacon, nem kis mértékben a Zollverein létrejötte, még inkább a Lajtától nyugatra levő, Habsburg-uralom alatt levő területek felvevőképességére utalta a magyarországi mezőgazdasági termelőket és az ő áruikat közvetítő kereskedőket, mint addig, hozzátéve azt is, hogy egyéb mezőgazdasági termények és nyersanyagok kivitelét már önmagábanvéve is nehezítette az, hogy a Habsburg-birodalom nyugati határain kívüli legközelebbi piac, Németország a 18. század második fele óta mezőgazdaságának korszerűsítése terén olyan mértékben lépett előre még a kelet-poroszországi junker nagybirtokon is, nem csupán Északnyugat- és Délkelet-Németországban, hogy önellátóvá lett. A magyar reformnemesség felismerte az odesszai gabona és az ausztráliai gyapjú versenyének a világpiacon immár leküzdhetetlen erejét. A világpiaci ármozgást - műiden vám- vagy egyéb korlátozó intézkedés ellenére — ezek határozták meg és hatásuk „begyűrűzött" a birodalmi vámsorompóval körülvett Habsburg örökös tartományok piacára is, befolyásolta a bécsi, a brünni stb. terményárak alakulását. Pontosan érzékelte a Zollvereinben rejlő veszélyeket is. Mindezek a körülmények együttesen indították a reformnemesség vezetőit arra, hogy törvényhozási és társadalmi-szervezési úton hozzálássanak a mezőgazdasági termékek belföldi feldolgozása érdekében ipari vállalatok létesítéséhez, illetve ilyenek életrehívására ösztönzéshez, valamint a vámrendszer megváltoztatására irányuló lépések megtételéhez. Ugyanakkor nem csupán az 1843-1844. évi országgyűlés kereskedelmi választmányának az országgyűlésen megvitatott és elfogadott munkálata, hanem már előbb a Magyar Ipar Egyesületnek a bizottmányhoz eljuttatott, Kossuth Lajos által készített emlékiratában maga Kossuth sem javasolt egyoldalú védvámrendszert, szakítást, elzárkózást az örökös tartományoktól.
