Századok – 1982

Vita - Mérei Gyula: Megjegyzések Tolnai Györgynek a Magyarország története V. kötete ipartörténeti fejezetéhez kapcsolódó hozzászólásához 343/II

VITA 351 Ebbe az összefüggésrendszerbe állítva a Magyar Királyságnak a legkülönfélébb feudális termelési kötöttségekkel és földesúri kiváltságokkal a Lajtán túli Habsburg területeknél jobban és alapvető meghatározóként visszatartott gazdasági viszonyait, amelyek pozitív irányú változását a bécsi udvar gazdaságpolitikája is nehezítette, érthető meg a magyar tőkés iparfejlődésnek az iparágak általános fejlődési sorrendjétől eltérő szerkezete. Ebben a tekintetben is figyelemre méltó Jaroslav Pursnak az a megállapítása, amely szerint az Elbától keletre fekvő területeken az ipari forradalomban a textilipar mellett az élelmiszeripar mezőgazdasághoz kötődő egyes ágazatainak különleges szerep jutott (Csehországban például a sör- és a cukoriparnak). Purí> arról is ír, hogy a szlovákiai ipari forradalom kutatása során nem csupán a textilipar adatainak konkrét feltárása szükséges, hanem az élelmiszeriparé, a vasiparé és más termelési ágaké is. A szlovákok lakta területeken — Purá szerint (egyébként tévesen) az 1820-as évek óta — végbemenő ipari forradalmi folyamatot be kell illeszteni a Habsburg-uralom alatti nyugati és keleti területek ipari forradalmának összefüggésrendszerébe. (Jaroslav Purs: Einige theoretische Probleme der industriellen Revolution. In: Probleme der Ökonomie und Politik in den Beziehungen zwischen Ost-und Westeuropa vom 17. Jahrhundert bis zur Gegenwart (Hrsg. Karl Obermann), Berlin 1960. c. kötet 96. és 99. oldalai). Purs 1958-ban fejtette ki mindezt a csehszlovák—NDK történeti vegyesbizottság által szervezett ülésszakon. Ha ezek a megállapítások helytállók az európai centrum országok tőkés ipari fejlődéséhez közelálló Csehországra, sőt — PuriS szerint —, az Elbától keletre fekvő területekre általában, vajon miért ne lehetnének érvényesek a valóban egyértelműen periférikus helyzetben levő, a Csehországénál sokkal elmaradottabb gazdasági fejlettségű Magyar Királyságra, ahol éppen emiatt a tőkés ipari fejlődés kezdetei is erősebbek lehettek a nehéz- és az élelmiszeriparban, mint a Lajtán túli sokkal fejlettebb versenytárs által rendkívül előnytelen helyzetbe juttatott textiliparban? A magyarországi nehézipar előretörése és termelési értékének első helyre kerülése az 1840-es években, részben a gőzhajózás nekilendülésével indokolható. A lassan bár, de éppen a piaci lehetőségek kiaknázása érdekében a korszerűsödés felé iparkodó földesúri és a különféle forrásokból eredően a feudális kötöttségekkel kevésbé vagy egyáltalán nem megterhelt paraszti rétegek igyekeztek a piaci tömegtermékeket minél jobb eszközökkel megművelni. Nőtt a vasból készült hatékonyabb mezőgazdasági eszközök, egyes uradalmakban már az itthon készült mezőgazdasági vagy mezőgazdasági ipari termeléshez szükséges korszerű gépek iránti kereslet és ott, ahol a birtokoknak szerszám, ül. gépjavító műhelyük is volt, és a házilagos szerszámjavítás meglehetősen általánosan elterjedt, a javításokhoz szükséges szerszámok iránti kereslet is, ami céhen kívüli kisipari vagy tőkés jellegű nagyobb vállalkozások létesítésére ösztönzött. Egyes ipari ágazatok (pl. a textiliparé is) korszerűbb termelőeszköz-szükséglete is ebbe az irányba hatott. Mindezt figyelembevéve és hozzászámítva a nehézipari termelés értékének megállapításával kapcsolatban az előzőkben jelzett kételyeket, egyelőre nincs miért módosítani a nehéziparnak az ipari termelési érték tekintetében az 1840-es évekre vonatkoztatott vezetőszerepéről az V. kötetben előadottakat. A közép- és kelet-európai iparfejlődés Purs jelezte sajátos vonásait is szem előtt tartva a magyarországi iparfejlődésről írottak tehát nem valamiféle külön „magyar út", hanem csupán a vázolt történelmi körülményeket, adottságokat figyelembe vevő iparfejlődési sajátosság jelzői a közép- és kelet-európai közös jellemző vonásokon belül.