Századok – 1982
Vita - Mérei Gyula: Megjegyzések Tolnai Györgynek a Magyarország története V. kötete ipartörténeti fejezetéhez kapcsolódó hozzászólásához 343/II
350 VITA 1822. 300. sz. 1200 о.) és ez a helyzet a későbbiek során sem rosszabbodott, akkor minden ok megvan arra, hogy az élelmiszeripar termelési értékének kiszámolásánál figyelembe vegyük ezt az ágazatot is. (Az 1951-ben megjelent monográfia 291-294, 312, 337 oldalain felsorol néhányat az 1830-as, 1840-es években létesült szeszipari üzemek közül, amelyek nagy része Pesten működött. A Fővárosi Levéltár adatai alapján kísérletet lehetett volna tenni termelési értékük megállapítására annál inkább, mert egyes esetekben a hivatkozott oldalakon termelési eredmények is szerepelnek, a többinek utána lehetett volna járni.) Ismeretes, hogy iparáganként — az ágazat termelési folyamatának jellegétől függően -, eltérő mennyiségű élőmunka-ráfordítás szükséges azonos termelési érték előállításához. Ebből következően annak megállapításához, hogy az egyes iparágakban mekkora érték előállítása szükséges a fogyasztói szükségletek kielégítéséhez, pusztán a feltétlenül szükséges munkáslétszám közlése nem elegendő. (Kossuth Lajosnak a Hetilap 1845. 12. sz. 185. oldaláról és Tolnai György által „Hozzászólásában" idézett megállapításához fűződő észrevétel.) 6. Mind az V. kötet gazdaságtörténeti részében, mind a jóval több eredeti forrás felhasználásával készült, és a Századok 1981. évi 3. számában megjelent tanulmányban a magyarországi gazdasági viszonyok alakulását igyekeztem beilleszteni az akkori világpiaci forgalom, az európai centrum és a közép- és kelet-európai periféria között a 15—16. század fordulója óta nem egyenlő gazdasági fejlettségű partnerek között kialakult munkamegosztás kereteibe. Iparkodtam jelezni azt is, hogy ebben a régióban a feudalizmus kései továbbélése folytán a 18. században Angliában elkezdődő, majd a kontinens nyugati államaiban a 19. század első felében különböző időben meginduló ipari forradalom és az 1789. évi francia forradalom együttes hatására lassan megindul a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet, bár a fenti indíték miatt torzultan, csökevényesen. Sor került a magyarországi gazdasági viszonyok elhelyezésére a közép- és kelet-európai gazdaság kapitalizmus felé tartó alakulásának kereteibe ágyazására úgy, hogy ezen belül megvilágítást nyerjen az, hogy az ellentmondásosan, számos vonatkozásban negatív hatású államjogi kötelékek mellett, amelyek Magyarországot a Habsburgokhoz kapcsolták, Magyarország gazdasági viszonyainak alakulása a Habsburgok uralma alatt levő, Lajtától nyugatra fekvő területek — a vasútépítések előtt szállítási, közlekedési szempontból —, kedvezőtlen természeti földrajzi adottságainál ugyanilyen tekintetben rosszabb magyarországi természeti és gazdaságföldrajzi helyzete miatt is, csak a Habsburg-uralom alatt levő más területek gazdasági viszonyai alakulásának kölcsönhatásrendszerében világítható meg a valósághoz leginkább közelítő módon. Eme kettős tényező révén töltötte be a Lajtától nyugatra levő Habsburg örökös tartományok piacának „szívó" hatása azt a szerepet, amit a gazdaságilag fejlettebb nyugat-európai országok, köztük elsősorban Anglia, vagyis a világpiaci centrum államai jelentettek általában a közép- és kelet-európai országok számára. Ugyanakkor utalás történt arra is, hogy Alsó-Ausztria, a cseh királyság országai, részben Karintia és Krajna tőkés gazdasági, ezen belül iparosodási szintje átmenet volt az európai centrum, valamint a közép-kelet-európai periféria — országonként eltérő, sajátos vonásokat hordozó és különböző mértékben — elmaradott gazdasági állapota között úgy, hogy — minden ott is létező feudális gát ellenére -, közelebb állt a centrum gazdasági fejlődésének szintjéhez.
