Századok – 1982

Vita - Tolnai György: Hozzászólás a Magyarország története V. kötete ipartörténeti fejezetéhez 340/II

VITA Tolnai György HOZZÁSZÓLÁS A MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETE V. KÖTETE IPARTÖRTÉNETI FEJEZETÉHEZ Az MTA Történettudományi Intézet gondozásában megjelenő „Magyarország története" könyvsorozat V. kötete „Források és feldolgozások" részében az én korábbi honi textilipari kutatásaimra vonatkozóan ez olvasható: „A paraszti szövő-fonóipar szerepét Tolnai György: A paraszti szövő-fonóipar és a textilmanufaktúra Magyarországon (1840—1849) . . . Bp., 1964. е., levéltári anyagot nem hasznosító, nyomtatott forrásait kritikátlanul kezelő munkájában a magyarországi tőkés textilipar parasztipari alapon történő fejlődésének lehetőségét túlbecsülte, és emiatt jutott nem reális következtetésekhez. Nem fogadható el Tolnainak az az állítása sem, hogy amennyiben az 1848-as szabadságharc nem bukik el, Magyarország a nyugat-európaihoz hasonló tőkés fejlődés útján haladhatott volna." (1352.1.) Ezután a jegyzet — mint bizonyítékot álláspontjához — felsorol több, velem vitatkozó szerzőt (Katus Lászlót, Berend T. Ivánt, Ránki Györgyöt stb.) Ugyan mit szolgál ez a szokatlanul éleshangú — tónusával még az V. kötetben is egyedülálló — megfogalmazás, amelyről azonnal kiderül, hogy nem a valóságot közli, mert pl. azt az állítását, hogy „levéltári anyagot nem hasznosít", idézett könyvembe való egyszeri betekintés alapján minden olvasni tudó ember azonnal megcáfolhatja. (A könyv minden második lapjára jut az Országos-, a Pestmegyei- és más levéltárakra való utalás.) Az előbb feltett kérdésemre: hogy milyen célt szolgált könyvemnek ez a „cáfolata", szeretnék választ találni. Berend T. Iván és Ránki György pl. a velem folytatott vitában az élelmiszer-, főként malomipar — későbbi — vezető szerepét emelték ki, mint amelynek a magyar iparfejlődésben nagy előzményei vannak. Az V. kötet ipartörténete a következőket állapította meg: „Míg az 1830-as években az élelmiszeripar állt a magyarországi iparfejlődés első helyén, és azt a vasipar követte, az 1840-es években változott a sorrend. Az iparfejlődésben az első helyre a vas-, gép- és szerszámgyártás lépett. .. A növekedés gyorsítását mozdította elő az örökös tartományok nyers- és félkészvas termékszükséglete, továbbá a vasútépítések előrehaladása." (394. 1.) Az V. kötet szerint így első helyre került vasipar jelentős részben kivitelre termelt (az ország összexportjának értékében mint „bányatermék" 1,4%-ban részesült - lásd 254—255.1.) és a „megállapítható tulajdonosok szerint összeszámlálható vasművek száma ekkor 30 volt". (383.1.) Csakhogy az én kutatásaim szerint — „A paraszti szövő-fonóipar és a textilmanufaktúra Magyarországon, (1840-1849)". Bp., Akadémiai Kiadó, 1964. adatai alapján -ekkor a vezető hazai iparág nem a 30 vasmű volt, hanem a könyvem I. és II. függelékében forrásanyagokkal - s így levéltári anyagokkal is — alátámasztott 82 felvásárló-kereskedő szétszórt-, s 177 tőkés centralizált textil-manufaktúrája, vagyis összesen 259 textil-manufaktúrából (és -kooperációból) álló tőkés textilipar. (L. könyvemben 214—222. o.) Ez az a véleményeltérés az V. kötet vasipari-, s az én textilipari elsőbbségre vonatkozó megállapításaim között az oka nyilvánvalóan a munkám elleni, már említett éles támadásnak -amely igaztalan is. Persze a két vélemény közti vitának lehet helyes - és objektív - for-