Századok – 1982
Tanulmányok - Bálint Csanád: Az európai dirhem-forgalom néhány kérdése 3/I
28 BÁLINT CSANÁD szeretné érzékeltetni a szükségét annak, hogy föltegyük azt a kérdést is; vajon Nyugat-Közép-, és Dél-Európában miért nem, fordulnak elő ilyen számban a tárgyalt korból való kincsek? Tájékozódásképpen, néhány gondolat. Először is egy esetben jól kimutatható, hogy a tárgyalt jelenség részben etnikai jellegzetesség is lehetett (nyugaton az elterjedése szembetűnően azonos a nyugati szláv településterülettel). Ezen tűi a vallási képzetek világában rejlenék a magyarázat? Ez sem új gondolat. De fentebb arról is szó volt már, hogy az elrejtéseket világosan szorgalmazó Odin-törvény kifogástalanul nem vetíthető át más népek esetére. Ugyanakkor a nagy nyugat- és dél-európai kincshiány láttán még nem kell sietnünk a kereszténységre hivatkozni: az észak- és kelet-európaihoz hasonló sűrűséget a pogány Európában sem találni, akárcsak a Kazár kaganátusban, meg az arab kalifátusban. Akkor hát a külkereskedelem? Az észak- és kelet-európai kincsekkel kapcsolatban ez gyakran szerepel magyarázatként. Csakhogy ez aligha lehet a közvetlen kapcsolatokon nyugvó, távolsági külkereskedelem egyenes lecsapódása, mivel pl. a dirhem-kincsek éppen olyan országrészeken fordulnak elő nagy gyakorisággal, melyeket az arab kereskedelem közvetlenül biztosan nem érintett. De még csak az áruiért „fizetségbe" (= cserébe) kapott ellenszolgáltatásnak sem tekinthető minden további nélkül; hiszen pl. a kincsleletekben páratlanul gazdag Gotland szigete semmilyen jelentős nyersanyaggal és exporttermékkel nem rendelkezett.141 Nehezen hihető, hogy Gotland ezen gazdagsága a tranzit kereskedelemből származnék,142 erre ui. semmilyen forrás- és régészeti adat nem utal, ugyanakkor jól ismerjük a Keleti- és Balti-tenger partján sorakozó, a gotlandi elrejtésekkel egyidőben virágzó kereskedő központokat.14 3 Sokatmondónak tartom azt, hogy a tömeges kincseiásás ott és akkor ritkul meg, ill. hiányzik, ahol és amikor jelentős kereskedelmi élet (Kijev-mainzi út, Kazária), ahol élénk belső piaci áruforgalom zajlik (Karoling-birodalom, Németország, Itália). Mindezért úgy vélem, hogy nemesfémnek a látott tömegben holt anyaggá változtatása a — legalábbis az ezüstre, mint klasszikus fizetőeszközre támaszkodó - piaci forgalom jelentéktelensége, esetlegessége jeleként fogható föl, s általában, a korabeli nyugat-európai gazdasági-kereskedelmi élethez viszonyítva, pangó belkereskedelem jeleként értékelhető. Nyersen fogalmazva: ha egy társadalomban elteijedt az ezüsttel való vásárlás, és a kézben lévő nemesfémmel szemben van is kellő árukínálat, akkor nyilvánvaló, hogy teljesen értelmetlen a vagyont kivonni a gazdasági élet körforgásából. Mint látjuk, a 9.—11. sz.-i Észak- és Kelet-Európa bizonyos területein mégis ez történt.144 Az arab, majd a nyugat-európai kereskedelem behatolása révén e vidékeken a korábbi időknél jóval szélesebb társadalmi rétegeknek nyílt módja e — mindenki által ősidők óta áhított — nemesfémnek az életformájuk révén természetes úton (bármiféle változtatás nélkül a gazdasági életükben) történő megszerzésére. Ennek 141 Kluge: i. m. 189. ,4J #. Hildebrand szerint Gotland a gazdaságát a központi fekvésének köszönhette (idézi Hätz 1974. 148.). ' 4 3 Vö. J. Herrmann: Ralswiek auf Rügen - ein Handelsplatz des 9. Jahrhunderts und die Fernhandelsbeziehungen im Ostseegebiet. Handel 170. Abb. 10. 144 Tudtommal Kiersnowski 1968. 458; és Suchodolski 1977. 2. fogalmazott ez ügyben a legélesebben: a Baltikumban olyan országok áruit igényelték, melyek előbbre jártak a társadalmi fejlettségben, s csakis az utóbbiak tudták kihasználni az északi piacok kínálta előnyöket; ill. hogy a kincs-elrejtő területek gazdasági színvonala alacsonyabb volt a kincseket tömegesen nem elrejtőkénél.
