Századok – 1982
Közlemények - J. Nagy László: Gazdaság és társadalom a gyarmati Algériában 301/II
314 J. NAGY LÄSZLÖ Az emigráló algériaiak többsége véglegesen nem telepedett le Franciaországban. A családi kötelékek még erősnek bizonyultak. Az emigráns munkások többsége néhány év után visszatért szülőföldjére. 1920 és 1948 között 860 ezren mentek Franciaországba, és 643 ezren tértek vissza. A visszatérők száma csupán a gazdasági világválság éveiben haladta meg az emigrálókét .4 4 Az algériai nagyipari munkásság osztállyá szerveződése tulajdonképpen Franciaországban kezdődött el. Az algériai munkások francia kommunisták vezetésével bekapcsolódtak a politikai és bérharcokba, és e harcok folyamán itt tudatosodott bennük a munka és a tőke ellentéte. Ám a nemzeti környezetből való (átmeneti) kiszakítottságuk, a szinte mindennapos diszkriminációból eredő hátrányos helyzetük, az elmaradott hazai környezettel tartott szoros kapcsolatuk és nagyfokú fluktuációjuk nehezítette szervezésüket, és kedvezőtlenül hatott proletár osztálytudatuk kialakulására: nacionalista tendenciát erősített fel. Ez a nacionalista tendencia párosulva osztályharcos gyakorlattal, az antikolonialista nemzeti mozgalom legharcosabb, de egyben a legszélsőségesebb osztagává formálta őket.. A hazájukba visszatérő algériai munkások a nemzeti környezetben a gazdasági és társadalmi struktúra fejletlenségéből eredően többségükben megszűntek munkások lenni. Franciaországban szerzett tapasztalataik révén azonban a társadalmi elégedetlenség eijesztőivé váltak, franciaországi tapasztalatokra épülő politikai tevékenységükkel erősítették az antikolonialista nemzeti mozgalom szociális tartalmát és növelték dinamizmusát. Összegezve megállapíthatjuk, hogy földrajzi szétszakítottsága, kisipari jellege, a képzettségben is kifejezésre jutó fejletlensége (segédmunkások), a prekapitalista formáktól, hagyományoktól erősen befolyásolt vidékkel való szoros kapcsolata gátolta az algériai munkásság osztállyá szerveződését. A gyarmati Algéria legnépesebb társadalmi csoportját alkotó parasztság nem volt egységes. Legfelső rétege a kapitalizálódás útjára lépett, bekapcsolódott a tőkés piac vérkeringésébe. A 10—50 hektáros birtokosok közbülső helyet foglaltak el, az átlagos földterület nagysága biztosította számukra a megélhetést, de a bővített újratermelést csak kivételes esetben. (Pl.: ha a föld jó minőségű.) A 20 hektárnál kevesebbel rendelkezőket különösen sújtotta a föld rossz minősége és az, hogy a mohamedán szokásjog szerinti öröklés következtében a földterület gyakran nem egy darabban volt. így inkább az agrárproletariátushoz álltak közelebb. A bérlőkkel és mezőgazdasági bérmunkásokkal együtt alkották a mezőgazdasági aktív lakosság többségét. Ők képezték az antikolonialista harc potenciális tömegbázisát. A nagybirtokosok az első világháború után egyre nagyobb számban kezdtek alkalmazni mezőgazdasági bérmunkást. Korábban földjüket bérlőkkel, hameszekkel műveltették. A hamesz speciális algériai változata a bérlőnek, az európai típusú részesbérlőhöz áll a legközelebb. A hamesznek a tulajdonos adott munkaeszközöket, vetőmagot, és gondoskodott élelmezéséről. A szerződést 10—11 hónapra kötötték. A bérlemény nagysága általában 10-12 hektár volt. Jövedelme a termés meghatározott részét, általában 1/5-ét tette ki. Innen az elnevezés: hamesz ötödrészt jelent. Ebből levonták a kezdő és a bérlemény megújítása esetén a későbbi előleget. Az egyötöd rész jövedelem a gabona esetében állt fenn. Bab, kukorica esetében elérte az 1/4-et, vagy az 1/3-ot. A gyümölcs és 44D. Sari: La dépossession des fellahs. Algéer, 1975. 115.
