Századok – 1982

Közlemények - J. Nagy László: Gazdaság és társadalom a gyarmati Algériában 301/II

GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOM A GYARMATI ALGÉRIÁBAN 313 Az algériai burzsoázia különböző rétegeinek fejlettségi szintjéből, a prekapitalista társadalmi viszonyokhoz kötöttség és a gyarmatosítókhoz való viszony mértékéből eredően valóságos érdekeinek felismeréséig nem egységesen jutott el, és így a politikai harcokba sem egyazon időben kapcsolódott be, s ez az antikolonialista nemzeti mozgalomban a burzsoázia pozícióit gyengítette, és ezáltal a mozgalom szociális tartalmának elmélyítésére teremtődtek tágabb lehetőségek. Az ellentétes póluson elhelyezkedő társadalmi rétegeket magában foglaló parasztsághoz és munkássághoz tartozó algériaiak alkotják a lakosság óriási többségét. Ezek a rétegek a következők: a munkásság, a mezőgazdasági bérmunkások, a törpe- és kisbirtokosok és a hameszek. Ezek a társadalmi rétegek nem voltak kizsákmányolók, a törpe- és kisbirtokosok sem, mert saját maguk művelték földjüket, sőt egy részüket, mint hameszeket, a gazdag földbirtokosok zsákmányolták ki. Felemelkedésük útját a gyarmati rendszer elzárta, pauperizálódtak, kisebb részük számára még nyílt lehetőség a kitörésre : a franciaországi emigráció. Életszínvonal tekintetében a rétegek között lényeges különbség nem volt. A gyarmati Algéria ipari proletariátusának összetételét vizsgálva, az első szembetűnő jellemvonás, s ez általában vonatkozik a gyarmatok munkásosztályára, a gyári munkásság hiánya. A két világháború között az algériai munkásság patriarchális jellegű, néhány főt foglalkoztató kis- és kézműves ipari műhelyekben dolgozott. Az első világháború után a mezőgazdasági termelés növekedésével és a gépesítés előrehaladásával az ipari tevékenység köre bővült. Néhány idényjellegű élelmiszeripari kisüzem alakult: sörfőző, étolaj-készítő stb. A városokban kibontakozó lakásépítés néhány cementüzemet hívott életre, bővült a gépjavító szolgálat és az asztalosipar is. Ezekben a műhelyekben és kisüzemekben dolgozó algériaiak száma azonban még alig érte el a 20 ezret.4

1 Az iparban dolgozó algériaiak száma növekedett, de összetétele, koncentráltsága nem változott. Az algériai ipari munkások száma a bányászatban és az építőiparban dolgozókkal együtt 1936-ban 45 ezer volt. Többségük az élelmiszer-, textil-, szövő-, asztalos-, bőr- és fémiparban átlagosan 8 főt foglalkoztató kisipari műhelyekben dolgozott. Több mint 90%-uk segédmunkás volt. A nem mezőgazdasági algériai bérmunkások többségét azonban — a 8500 főt foglalkoztató személy- és teherszállítás mellett — az anyagmozgatók és a dokkmunkások alkották, számuk 161 ezer volt 4

2 Az algériai munkásság többsége, mint a fentiekből kitűnik, közvetlenül nem a termelésben összpontosult; ennek oka nyilvánvaló, hiszen feldolgozó ipar szinte nem létezett a gyarmaton. Az algériai munkásság kialakulásának, összetételének azonban volt egy sajátossága, amely osztállyá szerveződését bonyolította. A földkisajátítás földnélkülivé, vagy olyan kisparcella birtokosává tette az algériaiak egy részét, hogy megélhetésüket biztosítandó, kénytelenek voltak kivándorolni Franciaországba, és ott a nagyipari központok (Párizs, Lyon stb.) üzemeiben munkát vállalni. A kivándorlók többsége a legsűrűbben lakott Kabíliából származott. A Franciaországban dolgozó algériaiak száma 1925-ben meghaladta a 100 ezret, a 30-as évek közepén pedig a 300 ezret.4 3 4 'A. Nouschi: La naissance du nationalisme algérien. Paris, 1962. 33. 4'Adatok: Annuaire statistique de l'Algérie. 1939-1947. Alger, 1948. 26. 1., Renseignements coloniaux. 1936. 6. sz. 81. 4 3

A. P. Lentin: L'Algérie sous le signe des „ultras". Cahiers internationaux, 1957. 82. sz. 63.