Századok – 1982
Tanulmányok - Bálint Csanád: Az európai dirhem-forgalom néhány kérdése 3/I
24 BÁLINT CSANÁD ket vertek, bizánci pénzeket utánoztak.11 s ) A koraközépkori nyugat-európai piacokon a pénzélet nem kizárólag az árutermelés alacsony foka, a társadalmi viszonyok kellő fejlettsége hiánya miatt volt ilyen színvonalú. Ennek további oka egyrészt az lehetett, hogy a rendelkezésre álló pénzmennyiség kevés volt,11 6 másrészt pedig a meglévő ezüstpénzek a mindennapi adásvételekhez még mindig túlságosan magas értékűek voltak.11 7 Ha pl. a 794-es kapituláré szerint 1 dénárért 12 db búzakenyeret adtak, akkor hogyan lehetett kifizetni 1 db kenyér árát?118 (Egy érdekes számítássorozat eredményeként született az a feltételezés, hogy fél Karoling-dénár kb. 9 napi élelem „árának" felelt meg.)11 9 Ilyen viszonyok között érthető, hogy a pénzeket még Nyugat-Európában is sokáig pusztán dísznek tekintették (az angolszász 'sceatta' egyszerre 'dísz' és 'pénz'jelentésű).12 0 A koraközépkori Európának még az önálló pénzverést folytató országaiban is — beleértve a pénzügyi tekintetben legmagasabb fejlettségi fokúnak tartott bizáci birodalmat — a terménygazdálkodás (Naturalwirtschaft) együtt élt a pénzgazdálkodással (Geldwirtschaft).12 1 Ez a kereskedelemben - legfőképpen a belső piacokon — azt jelentette, hogy távolról sem mindig a pénzhez folyamodtak az ügyletek lebonyolításánál, hanem az adásvételek, az adók más értéktárgyakban is teljesíthetők voltak. A pénz tehát csak értékmérő volt,122 így a koraközépkori törvényekben említett büntetések, adók stb. sem tekinthetők a hagyományos értelemben vett pénzgazdálkodás tanúságának, ha még a Karoling-kori dekrétumok és a 10—12. sz.-i itáliai szerződések is alternatívaként szólnak a pénzben való fizetésekről (pl.: solidus in quo potuero; tremissum in qualecumque causa; s magát az aranyat is áruként adták-vették; si emerit aut venderit aurum).12 3 Mindebből az is következik, hogy — a viszonylag stabil súlyú solidusok esetétől eltekintve — az elszámolások súlyban mérve történtek. A forrásokból tudjuk, hogy így volt ez a Kalifátusban és az egész Közel-Keleten,12 4 s a mérleg-leletek bizonysága szerint a Meroving-királyság keleti felében, valamint a 9—11. sz. Kelet- és Észak-Európa dirhem-kincsekkel jelzett terü-11 s Karabacek (J. K.):i. m. 139-140, Hätz 1978. 162. 116 G. Skalsky a veretek variációi alapján ügy becsülte, hogy a prágai és vysehradi pénzverde kb. 8 év alatt kb. 600 000 db dénárt bocsátott ki, ami évi átlagban kb 100 kg ezüstnek felel meg (idézi Preidel 1940. 491. 95. j.). A korai lengyel pénzek nem voltak nagyszámúak, Id. St. Suchodolski: Uwagi о rozwazaniach Zbignieva Zabinskiego nad metrologia monet pierwszych Piastów. Wiadomosci Numismatyczne 21 (1977) 110, s kevés volt a pénz Nyugat-Európában is, ld. Lopez: i. m. 18. 11 'Lafaurie: i. m. (Moneta) 333\Duby: i. m. 76. 11 •Duby 76. ' "Z. Zabinski: Essai sur la définition du pouvoir d'achat des objects en fer ressemblant à une hache de Zawada Lanckoronska. Acta Archaeologica Carpatica 7 (1965) 149. t2 °R. S. Lopez: (hozzászólás) Moneta 373; összefoglalásukat ld. P. le Gentilhomme: Le monnayage et la circulation monétaire dans les royaumes barbares en Occident (Ve-VIIIe s.). Revue Numismatique 5. 8 (1945) 49-52. Egyébként Norvégiában a népvándorláskorban gyűrűket, karikákat, torqueseket használtak fizetőeszközül, Id. E. Bakka: Two Aurar of Gold. The Antiquaries Journal 58 (1978) 279-298. 1 "Dopsch: i. m. 37. 92-94, 144-172. - Az önálló pénzverés megítélése tekintetében Kelet-Európában a lengyel kutatók tudtak példamutatóan elfogulatlanok lenni. Rámutattak, hogy a 11. sz. második feléig az első lengyel pénzeknek pusztán demonstratív jellegük volt, s nem a belső piac igényeire készületek, ld. Kiersnowski 1968. 459; Lalik: i. m. 135. 121M. Bloch: Économie-nature ou économie-argent. Annales 1 (1939) 7-16. 12 3Dopsch: i. m. 135\Herlihy: i. m. 2; Latouche: i. m. 285. 3. j. Hess: i. m. 36-37. 124S. D. Goitein: A Mediterranean Society. In: Economic Foundations. I. Berkeley-Los Angeles, 1967, 230.
