Századok – 1982

Tanulmányok - Bálint Csanád: Az európai dirhem-forgalom néhány kérdése 3/I

AZ EURÖPAI DIRHEMFORGALOM KÉRDÉSE 23 Loire köztiek esetében egy részletekbe menő vizsgálat még azt is kimutatta, hogy e verdék rövidéletűek voltak,10

6

ami a gazdasági jelentéktelenségükről árulkodik. (Egyébként pedig az aranypénzek forgalomba hozatalára tett próbálkozások Nyugat-Európában még hosszú ideig kudarcra voltak ítélve. Offa, Mercia királyának 794 körül kiadott pénze -egyik oldalán arab betűs, muzulmán vallási szöveggel! — puszta látványoság volt,10

7

s Nagy Károly aacheni kibocsátású solidusai, meg Kegyes Lajos aranyai a magas értékük miatt kereskedelmileg nem lehettek jelentősek.108

) A gazdaságtörténészek egyetértenek abban, hogy a piaci kereskedelem szempontjából nagy haladást jelentett az aranyról az ezüstpénzre való áttérés,10

9

de ennek tényleges gyümölcse a hétköznapi adásvételeknél néha csak évszázadok múlva jött meg. Az önálló pénzverés a koraközépkorban sokszor csak presztízscélokat és nem kereskedelmi igényeket szolgált. Jól példázza ezt az a paradox helyzet, hogy a 9. sz. végén Angliában egy olyan nép kezdett el pénzt kibocsátani (a vikingek), mely maga még nem szokhatott hozzá annak piaci használatához, s tette mégis ezt egy olyan országban, ahol korábban nem volt semmiféle pénzforgalom.110

Ugyanígy hivatkozhatunk más északi példákra is: tisztán pénzügyi szempontból nézve értelmetlen s főleg gazdaságtalan volt a haithabui félbrakteáták súlyát a 10. sz. közepe táján a Nagy Károly idejében megszabott normákhoz igazítani.111

A 10—11. sz.-i Svédországban a valódi pénzforgalom hiányához nem is kell látványosabb bizonyíték, mint hogy a 991-ben kiadott pénzeik a mintául vettnek négy-ötszörösét nyomták.11

2

Megítélésem szerint sokatmondó az a megfigyelés, mely szerint — csekély kopottságuk alapján feltételezve -még a 9. sz.-i karoling érmek sem voltak rendszeres piaci forgalomban!11

3

A források alapján azonban nincs ebben semmi csodálnivaló, hiszen még a 10. sz. közepén is sok helyütt a pénz és kereskedő közvetítése nélkül üzleteltek (pl. a flandriai vásárokon: két tyúkot egy libáért, két libát egy malacért stb.; 987 körül egy 100 fontra értékelt erdőt „aranyban, ezüstben és lóban" fizettek ki, s Itáliában a 960 -1139 között kötött szerződések 40%-a nem pénzben történt fizetésekről tanúskodik.114

) A pénzek némelyike maga is mutatja, hogy azokat eredetileg sem névleges fizetőeszköznek, hanem csak súly szerinti értékmérőnek szánták: az ezredforduló táján Németországban arab-latin feliratos pénze-10 6

В le iber: i. m. 52. - A Meroving-kori pénzverőket/?. S. Lopez „szabad vállalkozóknak" tartja (An Aristocracy of Money in the Early Middle Ages. Speculum 28 {1953] 11.). 1 0 1

Preidel 1965. 26, 35. 10 'Ph. Grierson: The Gold Solidus of Louis the Pious and its Imitations. Jaarboek Voor Munt en Penningkunde 38 (1951) 1-41; Va.: Le sou d'or d'Uzès. Le Moyen Age 1954. 293-309; W. Hävernick: Die Anfänge der karolingischen Goldprägung in Nordwesteuropa. Hamburger Beiträge zur Numismatik 6-7 (1952-53) 55-60. I Doehard: Les réformes monétaires carolingiennes. Annales 7 (1952) 13-20. 11 0

Ph. Grierson.-(hozzászólás) Moneta 513. II 1 1885-ben H. Hildebrand vette észre (idézi H. Jankuhn: Ein Münzfund der Wikingerzeit aus Steinfeld, Kreis Schleswig. Offa 11 [1952] 83.). 112 Hätz: i. m. 86. 11 3

Ph. Grierson: Money and Coinage under Charlemagne. In: Karl der Grosse. I. Düsseldorf, 1966, 535-536; hasonló gondolat Morrison: i. m. 408. 114Я. van Werweke: Monnaie, lingots ou marchandises? Annales d'Histoire Économique et Sociale 4 (1932) 467; H. Pirenne: Histoire économique et sociale du Moyen âge. Paris, 1963, 87; D. Herlihy: Treasure Hoards in the Italian Economy 960-1139. The Economic History Review 10 (1957) 2; Preidel 1965. 38.